Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

lentése is lehet: pl. 'abroncs, keret; kútkáva; lőcskáva; perem' stb., s ma már nem tudható, hogy annak idején helynévként pontosan mit jelölt. Magának a káva szavunknak az eredete is vitatott. 1403-ban Zsigmond királytól Maróthi János bán kapta a gyulai uradalommal, 1406-ban határait bejárták. Ezután hosszú ideig sorsában osztozott a gyulai uradalommal. 1507-ben Corvin János leánya, Erzsébet tiltakozott, hogy édesanyja, Frangepán Beatrix más birtokok mellett ~-t is Benkovics Miklósnak adta. A Maróthiak, a Hunyadiak és Brandenburgi György bírták. 1561ben Horváth Márknak és özv. Benkovics Gáspárnénak 4 fizető, több szegény és puszta portája volt ~-on. 1567ben 20 család 5220, 1579-ben 23 család 6770 akcse adót fizetett, --hoz tartozott Kübli és Oporics puszta, amely közelében feküdt. Lakossága magyar nemzetiségűekből állott. írod.: Cs. I. 734., FNESz. I. 700., GyO. 46. 70.sz., Káldy-Nagy 1982. 342., Maksay 1990. II. 1019., Márki I. 234., TESz. II. 412. (B-H-Sz) Kázmér Zaránd m. (1326: Kazmeer; 1332—37: Kezmer; 1406: Kazmer) Zaránd vidékén, a Fehér-Körös bal partján terült el. A település helye topográfiailag nem azonosított, régészeti emlékanyag hozzá nem köthető. - helynevünk puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév szláv eredetű, 1. a szerb-horvát Kazimir, cseh, lengyel Kazimír stb. személyneveket. 1326-ban a Salánkiak birtokaként tűnt fel. Plébániáját a pankotai főesperességbe tagolva jegyezték fel a pápai tizedszedők 1334-ben. Neve újra 1366-ban fordul elő. 1406-ban mint Egregy várának tartozékát sorolják fel Csumótelekkel együtt, amikor azt Zsigmond király Tétényi Miklós fia András kamaraispánnak adta. Ekkor már mint elhagyott magyar falut említették. 1519-ben a Báthoriak birtoka volt. írod.: Cs. I. 735., Doc. Trans. C. II. 249-250., FNESz. I. 702., Ladó 1971. 179., Márki I. 234., Mon. Vat. l/l. 351., ZsO. I. 3985. sz. (B-H-Sz) Kecsen Békés m. (1229: Kechen) Györffy György szerint Sycund Szigend-fokával lenne azonos, és ezért Kecsen is ott, vagyis Csaba és Vésze közt keresendő. Kristó Gyula viszont a Sycund személynevet Sikkonynyal hozza összefüggésbe (2/96. lh.). Akármelyik változatot fogadjuk is el, a kérdéses várföld valahol Csaba keleti határszélén, a Vandhát környékén lehetett. Mivel a forrásokban többé nem fordul elő, helynévi alakban sem maradt fenn, nem tekinthetjük településnek, és így egyetlen régészeti lelőhelylyel sem azonosítható. A helynév a régi magyar Keche személynévre vezethető vissza, melynek előfordulása 1279-ből ismert. A Kecsen földrajzi név a személynév -n képzővel ellátott alakja. 1229-ben a békési hadnagy 7 száznagygyal együtt követelte Kecsent várföld címén Misca fia Mártontól, aki örökölt földnek nevezte, amelyet ellenfeleinek elődei már 1219-ben szerettek volna megkapni Miska-tól, de Aradon tüzesvaspróbán az ítélet ellenük szólt.