Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Igás Csanád m. (1508: Igas; 1561: Igaas; 1563 Ighaas; 1564: Igaas) A település neve összefügg vagy a jobbágyok által annak idején itt teljesített igás 'igaerővel végzett' munkával, amelyet az urbárium írt elő számukra, vagy pedig az itt legeltetni szokott igás 'teherhúzó' barmokkal. Földeáktól északkeletre, a Szárazér mindkét partján hosszan elnyúlva feküdt a középkori település. A terepbejárásokon gyűjtött leletek alapján a falu biztosan Árpád-kori eredetre vezethető vissza. A templom alapjai a múlt században még látszottak. Érdekes, hogy egy század eleji térkép ábrázolásának megfelelően a falu mindkét végén vannak egykori templomra utaló jelek. Az egyiknek kb. 100x100 m-es területen megfigyelhető kőtörmelék jelzi a helyét, s az előző földtulajdonos szerint itt régen egy kápolna volt. A másik templom helyén egy harang töredékeit szántották ki a földből, s a környékén embercsontok utalnak a templom körüli temetőre. A helyi hagyománynak erről a templomról is van még tudomása. A két templom bizonyára nem egy időben állott. A zömmel Árpád-kori, kisebb részben késő középkori cserepek is jól mutatják a falu egykori jelentős kiterjedését. Egy III. István király kori rézpénz is származik innen. A település neve 1508-ban Igási Székely Gergely királyi ember nevében bukkant fel, akit a király említett a margitszigeti apácák donáttornyai iktatásakor. - a török 1551—52-es Maros-völgyi hadjárata során elpusztult. 1557—58-ban a vásárhelyi náhijébe tartozott. 1561-ben Telegdi István, Czibak György és Vezsenyi Gáspár 15 portával rendelkezett -on. Az 1563. évi tizedlajstromban 20 lakos neve szerepelt, 1583-ban Telegdi Mihály és fia János már pusztának nevezte. írod.: Borovszky II. 247-248., FNESz. I. 621., Horváth 1973., Káldy-Nagy 1982. 397., Maksay 1990. I. 285., Szabó I. 1936. 1. kép. (B-H-V) lka Békés m. (1213: Yca; 1214: Yka, Yca) Békéstől északnyugatra, a mezőberényi határ közelében található az Árpád-kori faluhely, amely ezzel a településsel azonosítható. A település a régészeti és történeti adatok szerint már az Árpád-korban elnéptelenedett. Nevét a tőle nyugatra eső Igahalom őrizte meg. A településnév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Személynévi előfordulása 1211-ből ismert Ikeh alakban. A magyarban is használatos személynév hasonlóságot mutat a szerbhorvát lka személynévvel, amely az Ivan, Ilija stb. nevek becézett alakja. Első említésekor, 1213-ban, a békési csőszök feje, Bosur Yca faluban (villa) lakik. Egy évvel később, ugyancsak a Váradi Regestrumban Hozuga és Bogui nevű Yca-ból származó emberekkel találkozunk. Többé településként nem fordul elő a forrásokban. Az Igahalom földrajzi név 1763-ban Békés és Mezőberény határjárásában jelentkezik. írod.: Fehértói 1983. 167., FNESz. I. 622: Ikafalva., Karácsonyi II. 171., MRT. IV/3. 1/44., P 418 Fasc. D. No. 37., TF. I. 508.