Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

talmaznak fontos adatokat. A csanádi püspökség marosontúli főesperességének tizenhárom plébániája adózott a jegyzékek szerint. Sajátosan alakult Hód és Vásárhely közös papjának, Mihálynak az adója. 1333-ban Vásárhely plébánosaként 5 garast fizetett, 1334ben 4 garast, míg ugyanezen év második számú jegyzéke szerint Hód után is két garast adott. A gazdagabb plébánosok közé tartozhatott, hiszen csak Tompos és Szentkirály papja fizetett az övéhez hasonló mennyiségű összeget. Az 1334-es évben tehát mindkét falu papjaként Mihály szerepelt, aki feltehetően azonos személy volt. A közös pap működéséből következtetett arra Györffy György, hogy Hód és Vásárhely ez idő tájt, azaz a XIV. század közepén olvadt össze. Hogy valóban a XIV. században játszódott le az összeolvadás folyamata, az kitűnik a Gyáli Kakas család 1396ből származó okleveléből, ahol a település már - néven szerepelt. A XIV. században lejátszódó nagy gazdasági átalakulás során a még túlsúlyban lévő természeti gazdálkodást fokozatosan az árutermelésre épülő fejlettebb gazdálkodási rendszer váltotta fel, erre a folyamatra pedig térségünkből is találunk adatot. A Gyáli Kakas család tagja, Skolasztika asszony 100 hold földdel egy curia i(?)ntegra-t adott famulusainak, Sebestyénnek és Antalnak, a Szentkirályi család őseinek. A gazdasági fejlődés eredményeként a XV. század első felében egy - központtal szerveződő uradalom körvonalai kezdtek kibontakozni, amint az a Szekcsői Herczegek 1446-ban kelt okleveléből kitűnik. - itt jelenik meg először oppidumként, és bár Hunyadi János számára egy 1450-ben és egy 1456-ban kiállított oklevél mint possessiot említi, mégis ebben az időszakban, a XV. század közepén fejlődhetett mezővárosi rangú hellyé. A nándorfehérvári hős ugyanis 1455-ben inti - mezőváros lakóit, hogy Szentkirály falut adják vissza jogos tulajdonosainak. A településnek ebben az időben bírája mellett már esküdtjei is voltak, az utóbbiak számára, sajnos, az oklevél nem utal. Mégis az esküdtek jelenléte a település közigazgatási szervezetének meglétét bizonyítja. Ebben az időben ~-nek magyar és szláv — feltehetően a török elől menekült délszláv — lakossága volt. A szlávokat Hunyadi János telepítette le ~-en. Legtöbb középkori településünkéhez hasonlóan középkori térképe, vázlatos alaprajza nem maradt ránk. Mégis a hely domborzati viszonyaiból — vízjárásoktól mentes, partosabb helyekre építették a lakóhelyeket —, Szeremlei Samu kutatásai és a korból fennmaradó helynévanyag, valamint az 1774-ben készült Vertics-féle térkép alapján következtetni lehet rá, hogy Hód és Vásárhely a már említett területeken, a Hód-tó északi, illetve északkeleti partján feküdtek. A Szekcsői Herczegek oklevelében szereplő Szent Mihály utcája a Hód-tó és a Kis-tó közötti gázló (később híd) tájékán terült el. Ha feltételezzük, hogy Szent Mihály utcája valóban Hód helység Szent Mihályról elnevezett templomának utcája volt, akkor annak nyomvonala nem vezethetett másutt, mint a Majolikagyár (a volt Hajda vendéglő) környékén. Tarján a mai városrész helyén, Ábrány a mai Tarján-vég, a Száraz és Álmos utcák környékén lehetett, bár más vélemények szerint Szentestől