Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

összetelepült Vásárhellyel. A területen régészeti feltárás nem volt, a beépítettség miatt terepbejárással nehezen kutatható. Szeremlei Sámuel Vásárhely templomának vélte a Hód-tó északkeleti partján egykor álló templomot (1. Hód leírásánál). B. Nagy Katalin régész megfigyelései szerint azonban Vásárhely az Árpád-kori Hódtól északra, a Kis-tó és a Hód-tó szögletének északi oldalán lehetett. Innen, a mostani Bajcsy-Zsilinszky utca - Éva utca tájékáról kerültek elő Árpád-kori leletek építkezések során. A két települést eszerint a Kakasszék-ér részét képező Kis-tó választotta el egymástól, melyen itt egy régóta ismert gázló volt. A település önállósága a XIV. század közepén, Hóddal való összetelepülése miatt megszűnt. Az érintett területen régészeti feltárás nem történt, terepbejárással való kutatása a sűrű beépítettség miatt akadályokba ütközik. A helyi hagyományok ellenére a mai városközpontban, a Kossuth tér tájékán sem Hód, sem pedig Vásárhely középkori előzményét nem kereshetjük. Erről a területről semmiféle lelet nem került elő, s ez nem is csoda, hiszen az egykor mélyfekvésű, vízjárta területen legalább 2 méter magas újkori feltöltés figyelhető meg. Hód helynevünk a hód állatnévre vezethető vissza, amely állatfaj abban az időben nagy számban élt a falu melletti Hód-tóban. Ám a személynévi eredetű elnevezés sem kizárt. A másik, Vásárhely helynév pedig arra utal, hogy a településnek az adott korban vásártartási joga volt. A későbbi Hódmezővásárhely -Mező- tagja a város mezőségi jellegére utal. A középkori Hódot írásos forrás 1231-ben említette először, mégpedig Csák Miklós végrendelete. Vásárhelyet, amely Nána ispán 1266-ban keletkezett végrendeletében bukkant elő, Major Jenő a fórumok közé sorolja. A Hód-tó északi partjára települt a falu. Kialakulásában és fejlődésében ugyanazok a tényezők játszottak közre, mint a tőle néhány száz méterre lévő Hód esetében. A két falu tájéka a nagyobb szegedi piackörzeten belül olyan helyzetbe került, hogy a nagyobb települések: Csongrád, Csanád, Makófalva és Szeged 25-30 km távolságra estek, és ezáltal kereskedelmi vákuum keletkezett, így területén piaci alközpont fejlődhetett ki. A két település közül Hód bizonyult a tekintélyesebbnek. Templomos hely volt, ugyanis tudunk Csák Miklós kegyuraságáról Hódon, fiainak osztozásakor pedig mindegyik fél részesülni akart belőle. A birtokvitát csak a nagytekintélyű rokon, I. Ugrin, kalocsai érsek közreműködésével tudták lezárni. A Csák nemzetség Kisfaludi ágának délalföldi jelenléte a tatárjárás tájékán megszűnt. Ezzel annak lehetősége is tovatűnt, hogy a Hód és Kopáncs térségében elterülő Csák-birtoktest központja legyen a számukra egyébként fontosnak látszó település. A falu jelentőségét és tekintélyét bizonyítja a Csanád nemzetség osztályleveléből előkerült adat is. A legértékesebb birtokuk egyike, Makófalva nyugati részének határleírásakor (1337) megemlékeztek campus Hódról, és ugyancsak a határok leírásánál találjuk a Hód uta nevű utcát, amely a Hód falu felé vezető út szakaszának neve lehetett. A XIV. század derekáról a település fejlődésére vonatkozóan a tizedszedők lajstromai tar-