Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

G Gacsalkér Zaránd m. (1427: Gachalker; 1561: Ker gachial) Kurtakér (Chier) területén feküdt. Régészeti vonatkozású adatai nem ismeretesek. A település nevének előtagja személynév: Gachal. Az alapjául szolgáló személynév német eredetű: Gottschall 'isten szolgája'. A szláv gost 'vendég' szóból való származtatása nem helytálló. A helynév utótagja a kér szavunk, amely végső soron az ősi magyar törzsnévre vezethető vissza. Eredendően tehát olyan falu lehetett, amelyet a Kér törzsbeliek alapítottak. A Gacsalkéri család birtoka volt. 1427 és 1446 között fordul elő neve. 1561-ben Demjén András és nemesek birtoka volt, 3 portáját jegyezték fel az összeírok. írod.: Cs. I. 732., FNESz. I. 489. 560., Maksay 1990. II. 1019. 1024., Márki I. 230., SzabSzatm. 46. 113. (B-H-Sz) Gádoros Békés m. (1456: Gádoros; 1512: Gadorosthelek) Szentetornya és Királyság között fekvő puszta volt. Helyét feltételesen az orosházi terepjárások 13. sz. régészeti lelőhelyével azonosították. A felszíni leletek csak az Árpád-korban létezett falura utaltak, késő középkori leletanyag ugyanis nem került elő. Templomának helyét egy homokhát legkiemelkedőbb részén tégla- és kőtörmelék jelezte. 1935 körül embercsontok is előkerültek itt homokbányászás alkalmával. Már Zsigmond király idején Hunyadi János kezén tűnt fel, 1456-ban birtokában megerősíti V. László király Hunyadi Jánost. Ekkor a szentandrási uradalomhoz tartozott mint puszta. 1512-ben már Szentetornyához kapcsolt pusztaként említették. 1536-ban a királyságiak is igényt tartottak rá, ami miatt a két falu lakói között vita támadt. A település Karácsonyi János szerint valamely pincegádoros háztól vehette nevét. Alapjában véve tehát a helynév a gádor 'pitvar, tornác, ereszalj' főnév -s képzős származéka. írod.: FNESz. I. 490., Káldy-Nagy 1982. 167., Karácsonyi II. 120., Kovalovszki 1965. 177. 182-183., Kristó 1981. 71., Pesty 1983. 108. 17. jegyz. (B-Sz) Galsa Zaránd m. (1202-1203: Gólosa; 1332-1337: Gsossa, Galsa; 1561: Galsa) - (Gal§a) mai helyén állt. Hozzá köthető régészeti leletanyagról nincsenek ismereteink. Neve 1177-ben III. Béla király oklevelében szerepel először. A település neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Személynévként már 1213/1550-ben előfordul Gólosa : Golsa alakban. A magyarok által is használt személynév a cseh Holise : Golisa és a lengyel Golisza személynevekkel mutat hasonlóságot. Imre király 1202—1203 körül Richárd aradi prépost kérésére felsorolta az aradi egyház birtokait, és megerősítette azokban. -n az egyháznak ekkor 12 vincellére volt. 1214-ben pedig Boleszló váci püspök 10 szőlőskertet juttatott innen vincellérekkel együtt a leleszi prépostságnak. 1331-ben Dezső főlovászmes-