Blazovich László (szerk.): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban - Dél-Alföldi évszázadok 9. (Szeged, 1996)

LEXIKON

Gellértegyháza tértől Antal ispán kapta a település egy részét. A pápai tizedjegyzékben (1332—1337) mint a pankotai főespe­resség plébániája fordult elő. 1364-ben és 1391-ben is felbukkant neve. 1439­ben már mezővárosként említették. A XV. században Brankovics szerb des­pota, a Maróthiak, Bernini Pál, és a Hunyadi család is birtokos volt ~-n. 1496-ban neve szerepel Bakócz Tamás egri püspök számadáskönyvében. 1510­ben Brandenburgi György kezére ju­tott. 1525-ben a világosi uradalom tar­tozéka, akárcsak 1561-ben, amikor 17 portáját jegyezték fel. - mezővárossá emelkedését a Makra hegyi szőlőterme­lésnek köszönhette, miként e vidéken fekvő több társa is. írod.: Cs. I. 723., Doc. Trans. XII. 262-265., Doc. Val. 393., Fehértói 1983. 143., FNESz. I. 495., II. 758., Kandra 1887. II. 33., Maksay 1990. II. 1018. 1024., Márki I. 186., Mon. Vat. 1/1. 333. 336-337., Prodan 1960. 56-57., VR. 155. § 175-176., 264. § 163., ZsO. III. 2483. sz. (B-H-Sz) Gedős Csanád m. (1231: Guedus; 1237: Gueduch, Gve­duch; 1467: Gedes) A Pécska (Pecica) mellett nyugatra fekvő erdő Szemlak (Semlac) felőli oldalán állt. Mivel 1554 és 1579 között a temesvári szandzsák­hoz tartozó pusztaként szerepel, terüle­te átnyúlt a Maros déli oldalára, illetve mederváltozás nyomán átkerült a másik oldalra. Egy korábbi - nevű nagyobb földön alakult ki a két település, - és Fel--. Régészeti adatai nem ismerete­sek. A falunév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A sze­mélynévi eredetre már Borovszky is felhívta a figyelmet. Guedeu alakban már 1211-ben, Gede alakban pedig 1275/ 1323-ban fordul elő (Szarvasge­de). Végső soron a személynév és a be­lőle keletkezett helynév nagy valószí­nűséggel a Gedeon (talán héber erede­tű) személynév kicsinyítő képzős, becé­zett alakjára vezethető vissza. A XIII. század elején Forcos ispán felesége a Csák nembeli Ugrin kalocsai érseknek adta el, akitől öccse Miklós ispán kap­ta. Ő három végrendeletében is rendel­kezett birtokairól, köztük ~-ről, a ké­sőbb Alsó---ként említett településről. 1237-ben két kisebbik fiára, Lőrincre és Jánosra hagyta, magának pedig 9 li­bertinust megtartott. 1239-ben legki­sebb fiára hagyta. A pápai tizedlajst­romban hol -, hol Fel-- néven szere­pel. Fel---sel közös plébánosa, Mihály 1333-ban 15 báni dénárt, 1334-ben 2 garast, az 1334-es második jegyzéken 14 báni dénárt, 1335-ben 1 garas pápai adót fizetett. Újra a XV. században bukkant fel Szántói Morháti Jakab bir­tokaként (1467), aki a Sulyok család­nak adta. Tőlük Nagy János birtokába került. Többször nevét a források nem említették. A falupusztásodás folyama­tának egyik okából következett elnépte­lenedése. Az 1784-es térképen Alsó­Gödös néven szerepel. írod.: Borovszky II. 175. 201—202., Engel 1996. 55., Fehértói 1983. 145., FNESz. II. 527., Kálmán 1973. 63., Kovách 1995. 15. 17. 23., Ladó 1971. 160., TF. I. 857. (B-H-Sz) Gellértegyháza Békés, Csanád m. (1456: Gellertheghaza) Orosháza és Mogyorós-Fecskés között feküdt. Ere-

Next

/
Thumbnails
Contents