Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 2. A paraszttársadalom átalakulása

is deklasszálódott. Egy 1955. tavaszi, az MDP KV 1955. márciusi ülése után készült elemzés is ezt konstatálta: országosan „a kulákgazdaságok körülbelül fele megszűnt és mindössze 6621-nek van 25 kat. holdnál nagyobb földje. Nagymértékben csökkent a kulákok politikai befolyása is..."'29 A gazdagparasztság tömeges gazdasági tönkremenetele következtében 1953 körűire az alföldi agrárvárosokban is olyan, egy évtizeddel korábban még elképzelhetetlen helyzet lakúit ki, hogy más paraszti rétegekhez képest aránylag ebből a körből léptek ki a legtöbben a mezőgazdaságból és vállaltak más gazdasági ágban, mindenekelőtt az iparban munkát. Ebben persze az is jócskán szerepet játszott, hogy 1956 előtt a kuláknak minősülőket tilos volt felvenni a termelőszövetkezeti tagok sorába. 1956 után a volt gazdagparasztok egy kisebb része bizonyos korlátok között vissza tudott illeszkedni városaink társadalmába, hiszen az a politika, amely 1956 előtt jogfosztásához és tulajdona elvesztéséhez vezetett, ekkorra már enyhült. Arra azonban semmilyen adat nem utal, hogy e visszailleszkedéssel korábbi helyi vezető szerepének akár a közelébe is tudott volna kerülni. Maga a réteg eltűnt (sokan a városból is messze költöztek), a korábban odatartozók egymástól függetlenül próbáltak meg ekkor integrálódni, ki a tsz-ben (ekkor már felvehettek volt kulákot is), ki más munkahelyen. 1956 után abban volt inkább lényeges változás, hogy míg az MDP-korszakban mindenki gyanús volt, aki magántulajdonnal rendelkezett, most a 10-20 holdas középparasztok jóval nagyobb szerepet játszhattak a frissen megszervezett tsz-ek, sőt olykor maguknak a városoknak a vezetésében, hiszen az 1950—1960-as évek fordulóján a hozzáértés, a tapasztalat és az irányító készség elismertsége ismét növekedni kezdett. 13Q 1949-ben az 1-5 kat. hold földdel rendelkező, részben bérmunkát is vállaló törpebirtokosok és az 5-25 kat. holdas szegény- és középparasztok együttesen az alföldi agrárvárosok paraszttársadalmának túlnyomó többségét alkották. Ugyanakkor azonban, a korábban említett strukturális sajátosságok értelmében itt nem voltak akkora többségben, mint országosan. Különösen az 1-10 kat. holdas gazdaságokhoz tartozó népesség 55 %-os aránya maradt el az országos átlag mögött (62 %).i3i A mezőgazdaság kollektivizálásának időszaka alatt ez a széles szegényparaszti réteg kétféle értelemben is nyitottnak bizonyult. Egyrészt sorait jelentősen felduzzasztottak a felsőbb birtokkategóriákból oda lesüllyedt személyek, akik gazdasági nehézségeik következtében földjük egy részét felajánlották az államnak, s csak egy kisebb, néhány holdas területre visszahúzódva gazdálkodtak. Emellett az ingatlanok tömeges szétiratása is növelte e réteg létszámát. (A szétiratásokat az ösztönözte, hogy az alacsonyabb birtokkategóriák fajlagos adó- és beszolgáltatási terhei kisebbek voltak a magasabbakénál.) 1955-ig az 1-5 kat. holdas rétegbe bekerültek száma meghaladta az onnan kikerültekét, ezért 1949—1955 között, mint egy korabeli 129 OT Tük. 427. d. A termelőszövetkezeti mozgalom helyzete és fejlesztésének irányelvei d. n. (1955 tavasz). 130 Vö.: ORBÁN 1984. 969. 131 1949. évi népszámlálás 8. k. 218-485. o.