Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 2. A paraszttársadalom átalakulása

miatt távoztak onnan, nem találván meg azt a biztosabb kenyérkereseti forrást, amelynek reményében korábban oda beléptek. Ezért távozásuk akkor volt tömeges, amikor a mezőgazdaság termelési eredményei és a személyi jövedelmek a legkedvezőtlenebbül alakultak. Különösen 1952-ben hagyták el sokan a tszcs-ket és magát a mezőgazdaságot is, abban az esztendőben, amikor a rossz termés következtében számos termelőszövetkezeti családnak a gabona-fejadagot sem sikerült biztosítania. E folyamatot egyes agrárvárosokban politikai színezetet is öltő, jelentős helyi konfliktusok kísérték, amikoris az agrárproletár származású tsz-tagok megélhetési gondjaikon túlmenően az agrárpolitka általánosabb kérdéseit is igen élesen bírálták. A termelőszövetkezetekből való kilépés egyik gyakori indítéka volt, miként az egyéni gazdák oda való belépésének is, az, hogy megszabaduljanak az évek során a közös gazdaságok egy részében tetemessé vált adósságterhektől. E törekvés csak ritkán vezetett sikerre. Általában ugyanis a kilépő tagnak az akkori adósságállomány rá eső hányadát meg kellett fizetnie, ami olykor évekig is elhúzódott: egy hódmezővásárhelyi gyári munkás, aki 1956-ban lépett ki a termelőszövetkezetből, még 1963-ra is csak adósságának felét tudta törleszteni, amely megközelítette 1963as félévi bérét.'02 Az 1960-as években jelentős változás állt be a termelőszövetkezetekből kilépők indítékaiban. Ekkortól már a földmagántulajdonnal belépett tsz-tagok sem kísérelhették meg többé az egyéni gazdálkodáshoz való visszatérést, mint egy részük tette azt 1953-ban és 1956—57-ben: ha kiléptek, nagy valószínűséggel magának a mezőgazdaságnak is hátat fordítottak, és más gazdasági ágakban helyezkedtek el. A távozók túlnyomó részben a legmunkaképesebb férfi korosztályból kerültek ki. Emiatt például — noha az össztaglétszám növekedett 1960—1962 között — az öt Csongrád megyei városi jogállású településben csökkent az aktív korban lévő tsztagok száma. 103 Az 1940-es évek végétől az alföldi agrárvárosokban is gyors növekedésnek indult a mezőgazdaság állami szektora is. 1960-ban a 10 ezer lakosnál népesebb alföldi települések mezőgazdasági népességén belül az alkalmazásban álló, állandó mezőgazdasági munkások aránya már megközelítette az egyötödöt (18,7 %). Később ez az arány már nem módosult lényegesen: 1970-ben az állami mezőgazdaság alkalmazottai és családtagjaik a mezőgazdasági népesség 17 %-át alkották, ezen belül a fizikai dolgozók 13,5 %-át. Sajátos és az állami gazdaságok létrejöttének körülményeit, munkaerőbázisának eredetét ismerve nem véletlen egybeesés, hogy ezek az arányok a mezőgazdasági munkásságnak az egész mezőgazdasági népességen belüli, 1949. évi arányára emlékeztetnek: az állami mező- és erdőgazdasági szektor gazdaságai a szükséges munkaerőt döntően az agrárproletárok köréből biztosították. (Az 1950-es évek elején földterületük részben — hasonlóan az első termelőszövetkezetekhez — a kisajátított gazdagparaszti birtokokból származott, ami egyébként központi agrárpolitikai törekvés volt. Egy 1950-ben készült földművelésügyi minisztéCsML CsMT VB jkv. 1963. január 22. 36/1963 V.B. sz. hat. Csongrád megye fontosabb statisztikai adatai 1962. 194. o.