Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 2. A paraszttársadalom átalakulása

riumi tervezet például úgy foglalt állást, hogy az állami gazdaságok 195l-re tervezett szántóterület-növekedését, 560 ezer kat. holdat „a kulák szektorból" kell biztosítani. 104) Az agrárproletárokat hasonló indítékok vitték az állami gazdaságokba, mint a termelőszövetkezetekbe: a rendszeresebb jövedelem, a biztosabb megélhetés reménye. Ezért kilépésük indítékai is hasonlóak voltak: a remények meghiúsulása. Az 1950-es években ugyanis nem csak az eleve bizonytalanabb helyzetű időszaki munkásokjövedelme volt nagyon alacsony, hanem az állandó munkásoké is. Ezenkívül „a munkásellátás és munkavédelem terén mutatkozó hiányosságok", például az élelmezés, az elszállásolás, az üzemorvosi ellátás stb. fogyatékosságai is ösztönözték az állami mezőgazdasági vállalatok elhagyását. ios Az így kialakult nagyarányú munkásvándorlás következtében „az állami gazdaságok évek óta nem tudnak elegendő munkaerőt biztosítani" gazdasági feladataik elvégzéséhez — állapította meg egy 1954. évi kormányhatározat. i06 Kedvező változások a termelőszövetkezeti szektorhoz hasonlóan itt is csak az 1960-as évek derekától fognak történni. Az 1949—1963 közötti időszakban az agárproletárok közel egy évszázados múltra visszatekintő, hagyományos rétegei eltűntek a paraszttársadalom struktúrájából. Megszűnt az uradalmi cselédeknek az alföldi városokban egyébként sem jelentős csoportja, de eltűntek a cselédség más formái is, miként a hagyományos summás és napszámos rétegek is. Mindazonáltal akár tsz-be, akár állami gazdaságba kerültek, akár valamilyen ipari munkahelyen kötöttek ki, az általuk befutott intragenerációs mobilitási pályák nagyon alacsony ívűek voltak. Élet- és munkakörülményeik alig változtak — ha éppen nem romlottak és jövedelmük színvonala sem emelkedett. Kedvező változást jelentett viszont az, s ez nem lebecsülendő , hogy az extenzív iparosítás első éveiben jóval könnyebben kaptak munkát, mint korábban. A nemzedékek közötti mobilitás formájában viszont esetenként az ő gyermekeik is a siker reményében célozhattak meg egyes szakmunkás pályákat, főleg olyanokat (bányászat, vasipar), amelyek presztízse a városi fiatalok szemében már csökkent. Annak, hogy a gazdagparasztság kilépési mobilitása a mezőgazdasági munkásokéval majdnem egyszerre kezdődött meg, politikai természetű okai voltak. E réteg mobilitása, ellentétben az 1945 előtti időkkel nem felfelé, például egyes értelmiségi pályákra irányult, hanem mélyen lefelé, főként a segédmunkásság soraiba, azaz deklasszálódással járt. Sőt, a „kulákpolitika" néven ismertté vált gazdasági elnyomás és politikai üldözés sokuk (például az internáltak, a kitelepítettek és a bebörtönzöttek) esetében oda vezetett, hogy magán a dolgozó társadalmon is kívül rekedtek. (A kirekesztés mintegy örökletesen, gyermekeikre is kiterjedt, akiket kizártak az egyetemi továbbtanulás, vagy a fegyveres katonai szolgálat lehetőségéből.) E politika fő célja a mezőgazdasági jellegű települések, közöttük az alföldi városok 104 UMKL FM ir. FM Kollégiumának jegyzökönyvei, 1950. A szántóföldi növénytermelés 1951. évi terve. 105 SZKL MEDOSZ ir. 1955. Munkabérosztály. (Rendezetlen.) A mezőgazdaságra vonatkozó bérügyi intézkedések értékelése (1955) és u.o. 1953. Munkásellátási ügyek. Elnökségi határozat.,, m UMKL FM ir. M 765. (1955) 46. d. 529/2/1954. sz. M.T. határozat. (Kivonat.)