Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 1. A gazdasági alapfunkciók átalakulása: az iparfejlődés problémái

folyamatban a második világháború és az azt követő gazdasági visszaesés nyilvánvalóan törést okoztak (ha a károkat számszerűsíteni nem is lehet). A növekedési ütem gyorsaságát persze az alacsony induló bázis is magyarázza. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, nehogy olyan látszat keletkezzék, hogy az ipar vált volna arégió vezető gazdasági ágává, hiszen 1950-ben az Alföld gazdaságának teljes termelési értékéből csak 14 %-kal részesedett.29 Az 1952—1963 közötti bő évtizedben folytatódott a gyáripari foglalkoztatottak számának növekedése: a 100 főnél többet foglalkoztató minisztériumi ipar 1963-ban már 83 766 főt alkalmazott a hat alföldi megyében (Pest megye délkeleti területe nélkül).3° Ha az összehasonlíthatóság kedvéért az 1952-es adatoknál sem vesszük figyelembe Pest megyét, akkor a létszám alapján mért növekedés 120 %-os volt, ami gyorsnak mondható, bár az országos átlagtól elmaradt. A létszám gyors növekedése annak az ipar- és egyben regionális fejlesztési koncepciónak felelt meg, amely az Alföld mondhatni egyetlen ipartelepítési adottságának a bőséggel rendelkezésre álló olcsó munkaerőt tekintette, ezért olyan beruházásokat tartottak kívánatosnak, amelyek kis befektetéssel nagy számú munkaerőt kötnek le. (Hozzátehetjük: ez a beruházási politika nyilvánvalóan alacsony termelékenységgel és gyenge bérezéssel számolt.) Azt, hogy az olcsó munkaerő az Alföld fő ipartelepítési adottsága, szavakban már 1949-től hangsúly ózták, 31 ám 1956-ig eltérő gyakorlatot követtek. 1948—1956 között ugyanis elsősorban nem az ipart próbálták a szabad munkaerővel rendelkező térségekbe vinni, hanem a munkaerőt irányították át gazdasági és gazdaságon kívüli kényszerítő eszközök alkalmazásával az iparosított régiókba. Az alföldi gyáripar területi (alrégiónkénti) és települések szerinti elhelyezkedésében sajátos módon 1963-ig sem történt jelentős változás. Ez azért sajátságos, mert 1949-től kezdve a „honvédelmi szempontból fontos" üzemeket a nyugati és a déli határ közelébe szigorúan tilos volt telepíteni. Sőt, a legfelső politikai szinten engedélyezett élelmiszer- és könnyűipari beruházások is elmaradtak, mert „a szaktárcák a honvédelmi szempontból fontos ipari üzemekre vonatkozó elvet a saját, honvédelmi szempontból kevésbé jelentős üzemeikre" is alkalmazták.32 Nos, mindezek ellenére a már az 1930-as években is és 1952-ben is legiparosodottabbnak tekinthető (pedig legkisebb népességű) Csongrád megye 1963-ban is őrizte vezető helyét, változatlanul elsősorban a déli határtól mindössze 10 km-re fekvő Szeged iparának köszönhetően, noha az élelmiszeripar részesedése a megye és Szeged iparán belül egyaránt csökkent.33 29 FENYÓ-ZALA 1956. 30 A hat alföldi megye „Fontosabb statisztikai adatai 1963" c. kiadványok alapján. Ezek a megyei statisztikai évkönyvek — egyébként igen becses források — nem teszik lehetővé az adatok településenkénti elkülönítését. Ez az oka, hogy Pest megye délkeleti részének adatait nem tudjuk közölni. 31 OT Tük. 480. d. A II. ötéves ipartelepítési terv piszkozata. (Vázlat) D. n. kb. 1953 eleje. 32 U.o. 33 KLÓNK AI 1963.