Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 5. Településpolitikai korrekciók 1957-1963
hatáskörébe ment át.»88 Ezt a váltást a minisztériumi rendszerben 1956 után végrehajtott kisebb átalakítások is elősegítették. Az ÉM ugyanis az 1956 októberében megszűnt Város- és Községgazdálkodási Minisztérium és néhány más hatóság funkcióit részben vagy egészben átvéve, összpontosítani tudta a településfejlesztéssel kapcsolatos központi irányító szerepköröket. Most tulajdonképnen a TERINT 1949—1952 közötti átszervezésével, majd megszüntetésével ellentétes irányú szervezeti változtatásokra került sor, hiszen a terület- és településfejlesztéssel kapcsolatos jogkörök, amelyeket 1949-től egyre inkább az OT vett át, most az ÉM hatáskörébe kerültek vissza. Nem tekinthető véletlennek, hogy ebben az időszakban — osztályvezetői beosztásban — újra a börtönből korábban szabadult Perczel Károly lett az ÉM ilyen irányú tevékenységének egyik legfőbb irányítója. (Az 1950-es évek elején jelentkezett másik befolyásos szakmai irányzat, a rajonkutatás munkálatai sem szüneteltek, 189 ám döntéshozatali pozíciói meg sem közelítették az ÉM-ben és intézményeiben például a VÁTERV-ben tömörült szakemberekéit. A két szakmai csoportosulás viszonya ebből következően ekkor sem volt súrlódásmentes. A fő vitapontot az képezte, vajon a regionális tervezés, beleértve a „területi munkamegosztás" tervezését csak „építési-városrendezési jellegű feladatkör"-nek tekinthető-e, vagy sem. A tagadó választ természetesen az e kérdést felvető rajonkutatók adták. 190 Az ÉM szerepének megnövekedése mindenesetre azzal járt, hogy az 1956 előtt minden alaposság nélkül készített terveknél szakszerűbb regionális tervezés vehette kezdetét, bár ez a módosult irányítási szisztéma is súlyos belső ellentmondásokat hordozott magában. Az alaposabb és szakszerűbb tervezési tevékenységhez az 1956 előttinél kedvezőbb politikai feltételt nyújtottak egyes, az 1950-es évek második felében legfelső szinten hozott politikai döntések. Gondolunk itt például a regionális tervezés rendszeréről szóló, 2030/1958 (IV. 15.) számú kormányhatározatra, amelynek előírásai nyomán indult meg egy átfogó, az ország egész területére kiterjedő regionális vizsgálat-sorozat. E vizsgálatok eredményeit először 1960-ban összegezték, egy terjedelmes, tíz fejezetre tagolt dolgozatban, Perczel Károly és Gerle György elvi és Kőszegfalvi György közvetlen irányításával.i9i Ez a koncepcionális és adatfelvételi szempontból egyaránt meglehetősen bizonytalan alapokon álló, illetve hézagos összefoglalás a közép- és hosszútávú (5 és 20 éves) gazdasági tervezés munkálatainak elősegítését, valamint az ország régiói és egyes települései rendezési terveinek kidolgozását tekintette fő feladatának. Külön is hangsúlyozták — 1960-ban vagyunk —, hogy hozzá kívánnak járulni „a kialakuló 188 PERCZEL 1964. és PERCZEL—GERLE 1966. 82. o. 189 Az MTA Földrajzi Bizottsága 1960. június 17-én ankétot rendezett a rajonkutatás fő kérdéseiről, a vitaindítót Bora Gyula egyetemi adjunktus tartotta. Ismertetését ld.: ENYEDI 1961. m KÓSZEGI1961. 191 UMKL Országos Energiagazdálkodási Intézet ir. 2. d. Magyarország 1957—1960-ig elvégzett regionális vizsgálatának összefoglalása (1960) I. kötet. Szöveg. 1960. Kiadja: Építésügyi Minisztérium. A kiadáséit felelős: Perczel Károly (főosztályvezető). EM Építésügyi Dokumentációs Iroda, Bp. 1961. (A továbbiakban: Regionális vizsgálat 1960.)
