Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 1. Terület- és településfejlesztési politika 1949—1953
majd 1600-ra. A TERINT egy 1951-ben született állásfoglalása pedig addig ment, hogy a „legkisebb gazdaságos település" minimális lélekszámát 3500-4000 főben állapította meg.44 Egy 1951. februári előterjesztés, félretéve az olyan, egyébként gyakran alkalmazott, eufemizmusokat, kimondta: a kisebb falvak „fejlesztését olyan módon kell irányítani, illetve korlátozni, hogy egy új, a szocialista termelés érdekeinek megfelelő községhálózat kialakításához vezessen", és végeredményben 3200-ról 2000-re csökkenjen a falvak száma.45 Ezzel összhangban az OT a falvakban megszigorította a beruházások engedélyezését, mondván: községekben beruházást engedélyezni „csak kivételesen és csak az elkerülhetetlenül szükséges mértékben" lehet.46 Ez gyakorlatilag az új beruházások teljes tilalmát és a felújító jellegű beruházások nagyon korlátozott engedélyezését jelentette. Ez viszont nem volt elegendő a falvak már elért fejlettségi szintjének megőrzéséhez sem. Megindult az infrastruktúra és a közintézmények fizikai leromlásának folyamata, amelyhez a közellátás roppant alacsony szintje társult. (A falvak jelentős részében tejet és kenyeret sem lehetett rendszeresen vásárolni, holott a magángazdálkodás drasztikus korlátozása miatt azok kiskereskedelmi forgalmazása iránt ott is nőtt az igény).47 Nem utolsó sorban pedig a mezőgazdasági termelés, a megélhetés feltételei is nagyon kedvezőtlenné váltak. Mindezen taszító tényezők következtében megindult a lakosság tömeges elvándorlása a falvakból. A gazdasági korlátozásokon túlmenően adminisztratív eszközökkel is siettetni kívánták az aprófalvak megszüntetését. Ennek első és legfontosabb lépése az igazgatási önállóság megszüntetése volt, a második pedig maguknak a településeknek a felszámolása. 1950-ben a Baranya megyei kisközségekre vonatkozóan — ezeket mintegy kísérleti terepnek tekintették — olyan határozat született, mely szerint „34, esetleg több kis településnek egy, a központjában lévő községet kell fejleszteni, abból a célból, hogy a többi községeket fokozatosan felszámoljuk."48 Ha viszont egy kisközség egy nagyobb és fejlettebb település közelében feküdt, akkor abba kívánták beolvasztani. Az egész terv indoklására jellemző módon az az érv szolgált, hogy Romániában már megkezdték a falvak összevonását, és így a Román Munkáspárt által folytatott gyakorlat „politikai irányt mutathat" Magyarországon is. 4 9 A falurombolási tervek különböző változatai elvben a magyarországi faluhálózat negyedét-felét (800-1500 községet) sodorták veszélybe, amelyekben az ország lakosságának 6-17 %-a élt. Ha ehhez a fél-másfél millió falusihoz hozzászámítjuk a szintén felszámolásra ítélt tanyák körülbelül egymilliós népességét, mérhető fel igazán, hogy ez a politika milyen mértékben rugaszkodott el a valóságtól. 44 UMKL OT ir. XIX-A-16-a. 238. d. Mezőgazdasági jellegű lakótelepülések tervezési normái d. n. és u.o. 1951. szeptember 6-i levél. « UMKL TERINT ir. XXVI-A-1. 2. d. 1951. február 14-i jelentés. 46 UMKL OT ir. XIX-A-16-a. 238. d. Az OT elnökének előterjesztése a Népgazdasági Tanácshoz, 1950. november 3. 47 CsML. Csongrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei. 1951-4. 1951. április 16-i jelentés. 48 UMKL TERINT ir. XXVI-A-1. 2. d. 1950. augusztus 4-i levél. 49 U.o. 1950. augusztus 4-i levél.
