Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 1. Terület- és településfejlesztési politika 1949—1953

növekedett városnak is megoldatlan volt a tömegközlekedése. Hogy hiába volt az új szocialista iparvárosokban messze a legmagasabb az újonnan épült lakások átlagos lakóterülete33, ez sovány vigasz volt azoknak a nem keveseknek, akiknek nem jutott lakás, akik munkásszállásokon voltak kénytelenek élni, hiszen két év alatt Sztálinváros lakossága meghétszereződött, Komlóé megnégyszereződött. A mezőgazdasági jellegű települések sorsa teljesen ellentétesen alakult az iparvárosokéval. Az MDP gazdaság- és településpolitikája következtében ugyanis drasztikusan leértékelődött a mezőgazdaság, tágabban az élelmiszergazdaság településfenntartó szerepe. Egyrészt azáltal, hogy a településfejlődés szempontjából sorsdöntő központi (állami) nagyberuházások között alig, vagy — mint 1950-ben34 — egyáltalán nem voltak mezőgazdaságiak. Másrészt azért, mert az 1950-es évek gazdaság- és agrárpolitikája olyan adó-, beszolgáltatási és árrendszert alkalmazott, amely a helyben megtermelt javak nagy részét elvonta, s vissza annak csak töredékét juttatta. Ezek a gazdasági változások olyan jellegű regionális asszimetria kialakulásához vezettek Magyarországon, hogy ahol bőséggel volt munkaalkalom, ott az odavándorlók által felduzzasztott lakosság lakás- és közlekedési viszonyai váltak tűrhetetlenné. Ellenben, ahol éppen az elvándorlás miatt a lakáshiány elviselhetőbb lett volna (annak ellenére is, hogy némely alföldi városok határában a kényszerrel kiköltöztetett lakók tanyáját lánctalpas traktorral rombolták le), ott viszont nem volt munkaalkalom. A TERINT készített néhány olyan városfejlesztési tervet is, amelyekben a mezőgazdaság lett volna a településfejlődés legfőbb gazdasági bázisa, ám az MDP agrárpolitikájának ismeretében kétségek merülhetnek fel a szándék őszinteségét illetően is. E tervek egyik célja a „kiemelt agrárpolitikai szerepre"35 ítélt nagykunsági városok egyfajta tsz-mintavárossá fejlesztése volt. A Túrkeve és Mezőtúr „új arculatának kialakítására" készült tervek azonban teljességgel megalapozatlanok voltak, és nem is valósultak meg. Hasonlóképpen a papíron maradt tervek nem csekély számát szaporította annak a szovjet mintára a hortobágyi állami gazdaság területén megépíteni tervezett „agrogorod"-nak (mezőgazdasági mintavárosnak) az ötlete is,36 amely részben már a központi településpolitika következő, itt nem tárgyalandó szakaszával, a rajonírozási és a „természetátalakító" tervekkel kapcsolatos. A gazdaságpolitika ágazati egyoldalúságai és az elosztási viszonyok egyenlőtlensége következtében nem csak a mezőgazdaság, hanem más szerepkörök településfejlesztő szerepe is háttérbe szorult. Olyan gazdaságpolitika mellett, amely a piacot bürokratikus elosztással próbálta meg helyettesíteni, és ideológiai okokból adminisztratív intézkedésekkel még a városi heti piacok megtartását is korlátozta, a kereskedelem városfejlesztő szerepe is visszaesett. És miként ez a kor nem a virágzó kereskedővárosoké, ugyanúgy nem a prosperáló iskolavárosoké, vagy fürdőhe33 Az 1954. évi lakásösszeírás előzetes eredményei. A KSH belső használatra készült kiadványa. 34 Pl A MDP 924 (film) Az Államigazgatási Osztály előterieszése a Titkárságnak, 1950. április 19. 35 A nagykunsági városokban folytatott agrárpolinka történetére ld.: URBAN 1988. 36 UMKL FM ir. Az FM Kollégiumának jegyzőkönyvei és anyagai, 1950. Az 1950. május 31-i ülés jegyzőkönyve.