Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
II. A MEGÚJULÁS ESÉLYEI ÉS KORLÁTAI A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN - 3. Modernizációs elgondolások a hároméves terv előtt és alatt
egyetlen pártnak sem lehet privilégiuma". Az említett szervezetek közös állásfoglalása egy, az alföldi városfejlődés távlatai szempontjából is fontos összefüggésre mutatott rá. Nevezetesen, hogy a földreform „csak akkor lesz rendeltetésének magaslatán, ha ehhez, mint korszerű intézményhez meglétesítődnek a célszerű közlekedési hálózatok" ... is."9 És egyáltalán — tehetjük hozzá —, ha lehetőség nyílik arra, hogy a mezőgazdaság és a paraszttársadalom továbbmehessen azon az úton, amelyen az első lépést éppen a földreform segítségével tehette meg. A földreformot közvetlenül követő időszakban még hasonlóan vélekedtek a koalíciós pártok is, amikor hitet tettek egy átfogó mezőgazdasági termelési reform' 20 mellett, hogy ezáltal kiszélesíthessék és elmélyíthessék az 1945. évi földreform kedvező társadalmi és gazdasági hatását. Ezekbe az elgondolásokba jól belefértek volna az alföldi városok modernizációs törekvései is, például a munkaerő-felesleg helyben, a mezőgazdaság belterjessé tételével történő megkötésének szándéka. A helyi elképzelések nem lógtak tehát a levegőben, voltak az országos politikai életben is előzményei, és nem csak a földreformot közvetlenül követő periódusban, hanem később is. 121 Az FKGP például még 1947 tavaszán is — igaz, részletesen ki nem dolgozott — három éves tervjavaslatában a mezőgazdaságra és a mezőgazdasági iparra kívánta alapozni a magyar gazdaság fejlesztését. 122 Ezekből a nagyszabású tervekből, a parasztságnak és általában a „vidék"-nek tett ígéretekből azonban csak kevés vált valóra a hároméves terv folyamán. A munkáspártoknál inkább a szándék hiánya, a parasztpártoknál inkább politikai befolyásuk erős csökkenése miatt. Ezzel összefüggésben úgyszólván önként kínálkozik a kérdés: mennyire volt reális az alföldi városok modernizációs útkeresése? Nem volt-e illúzió — hogy az 1948 utáni időszak ezzel kapcsolatos durván pejoratív jelzőit ne használjuk — 1947-ben olyan kibontakozási terveket készíteni, amelyek „kert-Magyarország" felépítését tartották kívánatosnak? (1945—1947 között a „kert-Magyarország" gondolatát és magát a kifejezést is nem csak a parasztpártok helyi képviselői, hanem az MKP egyes vidéki szervezetei is alkalmazták.'23 Azon lényegében belterjes mezőgazdaságot értettek és megvalósítását ők is kívánatosnak tartották. 1948 után pusztán a kifejezés használata is tilalmassá vált; alkalmazói könnyen megkaphatták a „narodnyikság" akkor súlyosnak számító vádját.) Az alföldi városok adottságait tekintve a kibontakozás irányának megjelölését, a modern élelmiszergazdaság kiépítésének szándékát határozottan reálisnak tekinthetjük: továbbfejlődésüknek nyilvánvalóan ez lett volna a legtermészetesebb útja. Megváltozik a helyzet azonban akkor, ha a megítélés szempontjait nem szűkítjük le az endogén tényezőkre, hanem számításba vesszük a külső feltételeket is. Elsőként a jelentősen megnövelni tervezett élelmiszeripari termelés piaci 1,9 UMKL OT ir. 1947-1948. XIX-A-16-a XXI/1 b. A debreceni városi vasút terve. 1947 szeptember. 120 Részletesebben Id.: PETŐ—SZAKÁCS 1985. 135. o. 121 MKP dokumentumai 1979. 276-290. o. 122 MN 1947. március 22. 123 Pl A 274. f. 15/68. Csongrád város 3 éves városfejlesztési terve. d. n. (1947)
