Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 1. Az alföldi agrárváros-jelenség és történelmi útja

Mindenek előtt azt, hogy írásunkban a vizsgált településeket „agrárvárosnak" -nak nevezzük, s mellőzzük a meglehetősen széles körben elterjedt „mezőváros" kifejezést. Utóbbi történetírásunkban egy sajátos feudalizmus-kori települési jogállás, az oppidum magyar nyelvű megnevezésére honosodott meg. (Ismeretes, hogy 1848-ig a mezővárosok földesúri fennhatóság alatt álltak, tehát a szabad királyi városokénál kisebb, a falvakénál azonban nagyobb, egymáshoz képest is különböző mértékű jogi önállósággal rendelkeztek, i) A mezővárosi jogállás 1871ben, majd véglegesen az 1886-ban történt megszüntetése* utáni időszakra tehát terminológiailag pontatlan lenne ezt az elnevezést alkalmazni. Sőt, megváltozott tartalmú, a mezőgazdasági jelleg kidomborítását célzó újra-alkal mázasát értelmileg is zavarónak tartjuk. Ez az oka annak, hogy a mezőgazdasági város, illetve mezőgazdasági népesség által lakott város tömör megnevezésére az agrárváros kifejezést használjuk. E terminológiai kérdésnél tartalmi szempontból fontosabb annak tisztázása, milyen értelemben használjuk a város fogalmát. Feladatunkat jelentősen megkönnyíti a vonatkozó hazai várostörténeti és településföldrajzi szakirodalom, amely a városfogalmak és -értelmezések történeti fejlődésének összefoglalása3 mellett a legújabb korral foglalkozó várostörténeti kutatások számára (is) megfelelő támpontot nyújt a város tartalmi jegyeinek tisztázásához. Ezen a javarészt kitaposott úton járva tehát, a városminőség megállapításakor nem a városok jogállásából és nem is bizonyos felszereltségi ismérvekből

4 indulunk ki, hanem az egyes településeknek a településhierarchia egészén belül ellátott központi funkcióiból.5 (Ami persze nem jelenti a jogi-igazgatási besorolás jelentőségének teljes tagadását, hiszen annak — a városi rang elnyerésének — vizsgált időszakunkban éppenséggel megnőtt a szerepe.) A funkcionális városfelfogás szerint a települések által betöltött funkciók háromfélék.6 Az első csoportot az ún. lokális funkciók alkotják; ezek minden településben jelen vannak és az elemi, mindennapos helyi igények kielégítését jelentik. A másodikat az ún. speciális funkciók képezik, amelyek egy település sajátos, az új és legújabb korban jelentőségében a vonzáskörzet területén általában túlmutató gazdasági tevékenységével azonosíthatók. (Ilyenek az ipar, a mezőgazdaság stb.) Végül a harmadikat alkotják az ún. alapfunkciók, amelyek a városminőség, a városi szerepkör kialakulásában döntő szerepet játszanak. Ezek ugyanis azok a nem mindennapos, és nem minden településben jelen lévő, de minden település számára bizonyos időközönként szükséges funkciók, amelyek több település közül egybe koncentrálódnak. Vagyis előbbiek magasabb szintű igazgatási, oktatási, kulturális, egészségügyi, kereskedelmi és szolgáltatási igényei az utóbbiban, a városban Össz1 A mezőgazdasági jogállás sajátosságaira ld.: EPERJESSY 1966. 224. o. A középkorban a majrszági településhálózat gerincét a mintegy 800 oppidum alkotta. Vö.: SZABÓ 1963. T 1871. évi XVIII. törvény és 1886. évi XX. törvény. Vö.: PÖLÖSKEI 1992. 3 GYIMESI 1975. 9-45. o.; WIENER 1978-1979.; BACSKAI-NAGY 1984. 4 TÓTHJ. 1985. 12. o. 5 Vö.: BÁCSKAI-NAGY 1984. 14-15. o. 6 BELUSZKY 1967.