Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

II. A MEGÚJULÁS ESÉLYEI ÉS KORLÁTAI A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN - 2. Az 1945. évi földosztás hatása a társadalom szerkezetére. Munkanélküliség az 1940-es évek végén

sajátossága — nem a földbőségből, vagy az igénylők alacsony számából következett, még ott sem, ahol nagy földterületet vettek igénybe. Az okot alapvetően a földosztó bizottságok ama törekvésében kereshetjük, hogy a juttatásokkal lehetőleg életképes családi kisgazdaságokat hozzanak létre, akár azon az áron is, hogy ezáltal növekszik a juttatásban nem részesíthető igényjogosultak száma. E törekvés másik vetületeként a 4 kat. hold alatti juttatások aránya jelentősen az országos átlag alatt maradt. Ezt a tendenciát erősítette az is, hogy városainkban az igényjogosultak nagyobb hányada volt agrárproletár, mint országosan. Az ő számukra pedig, szemben a földtulajdonnal rendelkezőkkel, néhány holdas birtokkiegészítés helyett nagyobb földterületet kellett osztani, hogy az újbirtok valamennyire is életképes lehessen. Az alföldi agrárvárosok földreformjának korlátait látva, felmerül a kérdés: a rendeletalkotás, illetve a törvényhozás szintjén bizonyos vonatkozásban nem lett volna-e helyes külön, a sajátosságoknak, egy polarizáltabb paraszttársadalom igényeinek megfelelőbben szabályozni e települések földreformját? Magyarán: nem lett volna-e indokolt e városokban a kisajátítás határait mind az úri, mind a paraszti birtokok esetében a rendeletben általában megszabottnál (100, illetve 200 kat. holdnál) alacsonyabban megállapítani? A kérdést még indokoltabbá teszi az, hogy a 600/1945. ME. sz. rendelet (illetve a VI: 1945. t. c.) regionális vonatkozásban is élt kivételtétel lehetőségével: III. fejezetének 10. §-ában a főváros körüli 30 km-es körzetben 50 kat. holdra szállította le a kisajátítás határát. Az igénybevétel határának leszállítására, mint fentebb láttuk, városainkban is határozott törekvések voltak. Ezek 1945. március 17. után sem szűntek meg egycsapásra: 1945 áprilisában az SZDP debreceni szervezete nyíltan felvetette például, hogy az adott formában még a parasztbirtok kímélése sem indokolt, hiszen — mint írták — a 200-300 holdas parasztbirtokok megművelése is csak idegen munkaerő alkalmazásával lehetségesei Ugyanakkor ezek a helyi törkvések nem valamiféle kivételes szabályozás elérésére, hanem a rendelet egységes, országos érvényű módosítására törekedtek. Ha — felvetése esetén — előbbinek, a külön szabályozásnak is legfeljebb nagyon halvány politikai esélyei lehettek volna, akkor az utóbbinak, a 600/1945-ös rendelet előkészítő szakaszának lezárulása után, tulajdonképpen semmilyenek. Amennyire ugyanis városaink társadalmi viszonyai, az agrárszegénység szociális elesettsége indokolta volna azt, hogy hozzányúljanak a 200 kat. hold alatti paraszti, illetve a 100 hold alatti „úri" birtokhoz (utóbbi részben az agrárproletárok erős ellenszenvétől kísért „entellektüelek"52 kezén volt), aktuálpolitikai és gazdasági megfontolások annyira, sőt még erősebben szóltak ellene, — hiszen hogy mást ne említsünk — ezek a 100-200 katasztrális holdas maradvány birtokok, illetve gazdagparaszti birtokok adott pillanatban a magyar gazdaság legfőbb (és mással nem pótolható) árutermelő szektorát alkották.53 Végül e külön szabályozás esetében 51 FEHÉR A.—TOKODY (szerk.) 1980. 52 Az endrődi földigénylő bizottság elnöke egy 1945. június 2-án kelt levelében a 100 kat. hold alatti birtokok igénybevételét — a tulajdonosok távollétén kívül — azzal indokolta, hogy „tulajdonosai mind entellektüelek". M. SOMLYAI (szerk.) 1965. 373. o. " SZAKÁCS 1971. 151. o.