Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

II. A MEGÚJULÁS ESÉLYEI ÉS KORLÁTAI A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN - 2. Az 1945. évi földosztás hatása a társadalom szerkezetére. Munkanélküliség az 1940-es évek végén

alapvető probléma lett volna az is, hogy hogyan, milyen alapon vonják meg az érintett települések körét. Végeredményben a szociálisan indokolt, ám a politikai feltételeknek híján lévő és gazdaságilag sem kívánatos külön szabályozás helyett alakult ki az a fentiekben bemutatott politikai gyakorlat, amely helyileg mégis több esetben ténylegesen megvalósította a rendeletben megszabott keretek átlépését, a kisajátítási határ de facto leszállítását. Az 1940-es évek kezdete és vége között, döntően a földreform hatására, mélyen átalakult az alföldi agrárvárosok mezőgazdasági népességének struktúrája. A legnagyobb horderejű változás kétségkívül a mezőgazdasági munkások korábban széles rétegének összezsugorodása volt. 6. sz. táblázat Az agrárproletárok arányának csökkenése a mezőgazdasági népességen belül 1941—1949 között^ Év A mezőgazdasági népességből Együtt Év Agrárproletárok 0—1 kat. hold földdel rendelkezők Együtt Év %-os aránya 1941 41,5 5,5 47,0 1949 17,0 4,5 21,5 A bérmunkából élők nagyarányú csökkenésével párhuzamosan jelentősen nőtt a kistulajdonosok, elsősorban a 10 kat. hold alatti szegényparasztok száma és aránya. (1941-ben a 10 ezernél népesebb alföldi településekben a földbirtokok 31,4 %-a volt 1-10 kat. hold közötti, 1949-ben viszont már abszolút többsége, 54,7 %a). Az agrártársadalom szerkezetében lezajlott változások mindazonáltal ambivalensek voltak. Miközben ugyanis az agrárvárosok paraszttársadalmában erős kistulajdonos többség alakult ki, aközben az országos viszonyokhoz mért különbözőségük nem csökkent, hanem növekedett, mert a mezőgazdasági munkások arányának csökkenése itt kisebb mértékű volt, mint országosan.^ Hasonlóan nagy volt a különbség a helyi és az országos viszonyok között a 25 kat. hold feletti gazdaságok súlya tekintetében is: az agrárvárosokban arányuk 4,7, országosan 2,8 % volt. 1949-ben Magyarország nagyobb tájai közül a Duna-Tisza köze agrárvárosaiban voltak a legpolarizáltabb helyi paraszttársadalmak. A nevezetes „három város"ban (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) a mezőgazdasági munkásság az agrárnépesség mintegy ötödét alkotta. Hasonlóan kiugróan magas — Kiskunhalason 12,1 %! — 54 1941. évi népszámlálás 1., 1949. évi népszámlálás 3. és 1949. évi népszámlálás 8. 55 1949-ben az agrárproletárok aránya Magyarország mezőgazdasági népességén belül 13,2 % volt. — Az 1949. évi népszámlálás 3. és 8. alapján.