Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

II. A MEGÚJULÁS ESÉLYEI ÉS KORLÁTAI A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN - 2. Az 1945. évi földosztás hatása a társadalom szerkezetére. Munkanélküliség az 1940-es évek végén

bemutatott specifikumai következtében a földosztás legfontosabb sajátossága az lett, hogy az abban elsősorban érdekelt agrárproletár és törpebirtokos rétegek érdekeit nem annyira az úri nagybirtok rovására, mint inkább a gazdagparasztsággal szemben kísérelhették meg érvényesíteni. Amit nemcsak az úri birtokok alacsonyabb, a gazdagparaszti birtokok magasabb területi aránya magyaráz, hanem mintegy erre épülve az is, hogy a földreformrendelet az úri birtokhoz képest a parasztbirtok kímélésére törekedett. Ugyanis a magasabban: 100 helyett 200 kat. holdban megállapított igénybevételi határ azokban a településekben, ahol az összes földterületből magas volt a gazdagparaszti birtokok részesedése, jelentősen csökkentette a földosztás céljára igénybe vehető földterületet. Ez a tény magyarázza azt is, hogy az alföldi agrárvárosokban a földosztásnak egykorúlag erőteljesen hangsúlyozott nagybirtok-ellenes jellege az országos viszonyokhoz képest kevésbé juthatott kifejezésre. Az MKP által 1945-ben erősen hangsúlyozott „antifeudális parasztegység" megvalósulásáról pedig az alföldi agrárvárosokban egyáltalán nem beszélhetünk. (E kívánalomnak adott hangot például az MKP vezetése az 1945. márc. 22-én kiadott földreform végrehajtásával kapcsolatos „irányelvek" 7. pontjában.)38 Hogy mennyire nem beszélhetünk a helyi paraszttársadalmaknak az úri birtokosokkal szemben összekovácsolódott egységéről, azt a földosztás végrehajtása bizonyítja. Ennek során ugyanis számos helyen támadt konfliktus a földigénylő bizottságokban erősen felülreprezentált agrárproletárok és törpebirtokosok, illetve a módos gazdák között. A földosztás során nem egy ízben átlépték a 600/1945. ME. sz. rendelet által előírt korlátokat, és önhatalmúlag leszállították az úri birtokok igénybevételi határát,39 gazdagparaszti földeket úri birtoknak minősítettek és kiterjesztették a háborús, népellenes bűnösség fogalmát is. Az agrárszegénység földszerző törekvéseit érvényesítő földigénylő bizottságok olykor az igénybevétel jogosságának személyre szóló indoklásától is eltekintettek: a népellenesség és háborús bűnösség kimondásához, tehát egy adott földbirtok igénybevételéhez elegendőnek tartották a volt „uralkodó osztály "-hoz tartozás tényének megállapítását, a vélt vagy valós egyetemleges történelmi felelősséget mintegy személyes felelősségre váltva át.40 (Az „úri világ"-gal, egyáltalán a „nadrágos emberek" világával szembeni erős ellenérzése, különösen ha szélsőséges politikai radikalizmussal, netalán kalandorsággal párosult, esetenként súlyos túlzásokra ragadtatta több település szegényparasztságát. )41 A földosztás lefolyását és benne a földigénylő bizottságok munkáját mégsem lehet egyedül a szegényparaszti radikalizmussal jellemezni. A végrehajtás ugyanis helyenként kifejezetten óvatos, a 600/1945-ös rendelet betűjéhez ragaszkodó volt. 38 Az MKP dokumentumai 1979. 68. o. 39 Nagykőrösön a helyi földigénylő bizottság az úri birtok határát 50 kat. holdra szállította le. Ld.: M. SOMLYAI 1965. 40 A jászberényi földigénylő bizottságnak az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz 1945. május 10-én intézett beadványában olvasható: „... meggyőződésünk és tapasztalatból tudjuk, hogy nem csak azok a felelősek ezért a fölmérhetetlen pusztításokért, akik egyénileg is felelősek." — M. SOMLYAI 41 SOMLYAI 1985. 115-117. o.