Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

II. A MEGÚJULÁS ESÉLYEI ÉS KORLÁTAI A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN - 2. Az 1945. évi földosztás hatása a társadalom szerkezetére. Munkanélküliség az 1940-es évek végén

Egyebek mellett ennek tudható be, hogy némely alföldi városban egész magas, 10 kat. hold körüli volt a juttatási átlag, megfelelvén a rendelet ama passzusának, hogy a földreform által életképes paraszti kisgazdaságokat kell teremteni. A magas juttatási átlagnak azonban magas volt az ára is: egyes városokban a földigénylők több mint fele, másutt jó egyharmada juttatás nélkül maradt.42 A szegényparaszti törekvések mellett az alföldi városokban a birtokos parasztság földreformmal kapcsolatos elképzelései is határozott megfogalmazást kaptak, ami a gazdagparasztság társadalmi súlyának ismeretében természetesnek is tekinthető. A 600/1945. ME. sz. rendelet megjelenését, illetve már a Nemzeti Parasztpárt földreform javaslatának 1945 januári közzétételét megelőzően, illetve azzal párhuzamosan történtek egyes helyi kísérletek a birtokos parasztság álláspontjának megfogalmazására. Ezek közül figyelmet leginkább a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara két változatban (1944 decemberében, illetve 1945 januárjában) készített javaslata érdemelhet.43 E tervezet — noha Erdei Ferencnek is megküldték — a 600/1945. ME. sz. rendelet kidolgozásában nem játszott ugyan érdemleges szerepet, ám igen jól tükrözi Kecskemét birtokos parasztságának korabeli törekvéseit. A javaslat az egykorú törekvésektől a végrehajtás módja tekintetében tért el elsősorban, mivel azt nem a szegényparasztok vezette bizottságokra, hanem a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamarára bízta volna. A termelés érdekeinek fokozott hangsúlyozása szintén a birtokos paraszti törekvések kifejezésének tekinthető, csakúgy mint az egységesen 200 kat. holdban megjelölt birtokmaximum. Ezzel együtt is a földosztás megkezdése előtt a módos parasztság a szegényparasztokénál visszafogottabban adott hangot sajátos törekvéseinek. A földosztás befejezését követően azonban, 1945 nyarától, fellépése sokkal erőteljesebbé vált. A változás hátterében természetesen az őt hátrányosan érintő igénybevételek álltak, s általában a döntő részben szegényparaszti összetételű földigénylő bizottságok jogalkalmazását, a háborús, vagy népellenes bűnösség kimondását, a parasztbirtokosi minőség elvitatását, egyáltalán a 600/1945-ös rendelet be nem tartását kifogásolták. A gazdagparasztságnak a földosztás végrehajtását sérelmező fellépése érthetően azokban az alföldi városokban volt a legerőteljesebb, amelyekben a sérelmesnek talált igénybevételek a leggyakoribbak voltak, ami a felosztható birtokok szűkössége mellett a földigénylő bizottságok radikalizmusától is függött, továbbá, ahol a leghatározottabb helyi politikai érdekképviseletre találtak, elsősorban az FKGP helyi szervezeteiben.44 42 OROSZ 1973/b. 391-395. o.; SZABÓ ISTVÁN 1985. 43 PINTÉR 1983. 488—491. és KÁRSAI—SOMLYAI (szerk.) 1970. 179/a. sz. dokumentum. 44 Jellegzetes példáját nyújtotta ennek Nagyiván János fellépése az FKGP szegedi szervezetében. Ld.: DONÁTH 1969. 202. o. — Az FKGP és a földreform kapcsolatára ld.: VIDA 1976. 34—35. o. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronton Jcívül elhelyezkedő polgári pártok és a földreform kapcsolatára ld.: IZSÁK 1979. Megjegyezzük, az FKGP földreformmal kapcsolatos álláspontjának értékelése a korábbi évtizedekben nem volt kellően tárgyilagos. (Ld. például: DONÁTH 1969. 62—71.) Semmilyen formában nem vonható kétségbe ugyanis, hogy 1930 óta e párt egyik legfőbb politikai célja a paraszti magántulajdon megerősítése volt, ha azt nem is abban a radikális formában képzelte el, ahogyan 1945ben megvalósult, s nem olyan módon, hogy ebben a számára oly fontos kérdésben az MKP (amely stratégiailag nem is volt kistulajdon-párti) és a SZEB kész helyzet elé állítja. (Vö.: NAGY F. 1990. I. k. 143. o.)