Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
II. A MEGÚJULÁS ESÉLYEI ÉS KORLÁTAI A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN - 1. Háborús emberveszteség és a háború utáni népességmozgások
sen több tízezer embert érintett. Egyes források szerint csak Békéscsabáról 10 ezer szlovák távozott el és 7 ezer felvidéki magyar települt oda.'3 (A város 1941—1949 közötti nagyarányú népességcsökkenésének minden bizonnyal ez volt az egyik fontos, ha nem a legfontosabb oka.) Más településekben: Nyíregyházán, de még a jóval kisebb Mezőberényben vagy Tótkomlóson is több ezres volt a ki- illetve idetelepülök tömege. 14 Mivel a kitelepítés és a lakosságcsere magán viselte a kényszer, sőt a kollektív felelősségre vonás jegyeit,15 nem meglepő, hogy a végrehajtását konfliktusok kísérték. E megrázkódtatások főként a lakóhelyüket kényszerből elhagyó németek és az itt új otthont keresni kénytelen felvidéki magyarok esetében voltak erősek, de nem kerülték el a szlovákokat sem. Utóbbiak esetében főként a lakosságcserével kapcsolatos politikai álláspontjuk különbözősége, a menni vagy maradni dilemmája vezetett belső megosztottsághoz. Egy jelentős csoportjuk a jobb életkörülmények reményében^ és a főleg Csehszlovákiából inspirált nacionalista propaganda hatására a Magyarországról való kitelepülés álláspontjára helyezkedett. A magyarellenes szlovák nacionalizmus már a magyar-szlovák lakosságcsere-egyezmény 1946. februári megkötése előtt is erős volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy 1945 derekán felvetették: Békés vármegye szlovák-lakta községeit igazgatásilag egyesítsék és egy korridoron keresztül csatolják a délszláv államhoz, Jugoszláviához.! 7 A nagypolitika által megbolydított helyi szlovákság egy részének illetve egyes vezetőiknek magatartása a későbbiekben sem változott. 1946-ban például egyes helyeken megtagadták, hogy a magyar hatóságoknak adót fizessenek.!8 Ezzel szemben egy másik, nemzetiségi öntudatában szintén megerősödött csoportjuk hű maradt Magyarországhoz, és az erőteljes, az államközi szerződésben rögzített határidőn túl is folytatott, „otromba szólamokat" használó'9 csehszlovák agitáció dacára sem kívánt áttelepülni. Sőt, a magyar közigazgatás illetékes tisztviselőivel együttműködve olyan nyilatkozat kibocsájtását tartotta szükségesnek, amely ellenez „minden népcserét" és kijelenti: „teljes testvéri közösségben akar élni a magyarsággal", továbbá, hogy a hontalanság körülményei közé került felvidéki magyarság20 számára ugyanolyan jogokat követel, mint saját magának Magyarországon.21 A Magyarországon maradt szlovákok helyzete persze távolról sem konfliktusmentes. Ellentétek 13 UMKL TERINT XXVI-A-1. 7. d. Békéscsaba jelenlegi helyzete 1951. január 18. 14 Vö.: BOTÁR (szerk.) 1985. 263. o.; SZABÓF. 1980.; U.o. 1947. augusztus 30. és U.o. 1947. október 11. 5 A külpolitikai összefüggéseket részletesen elemzi: BALOGH 1988. 77—132. o. 16 A kitelepítés mellett agitálok „egyik eszköze, hogyha elszakadnak (ti. Magyarországtól — B. Gy.) a szlovákokra jóvátételt nem vetnek ki, s így jobb lesz a gazdasági helyzetük." Pl A 274. f. 15/55. Szobek András jelentése a belügyminiszternek. 1945. június 5. 17 U.o. Az előző jegyzetben idézett főispáni jelentésben az alábbiak olvashatók: „Meglátásom az — írja Szobek András —, hogy propagandájuk, agitációjuk egész az elszakadásig vezet..." 8 Pl A 274. f. 15/62. Békés vármegye alispánjának jelentése a belügyminiszternek. 1946. augusztus 31. 1? U.o. Békés vármegye alispánjának jelentése a belügyminiszternek. 1946. május 15. 20 A felvidéki magyarság 1945—1949 közötti helyzetére ld.: JANICS 1979.; SZABÓ K. 1981. és BALOGH 1988. 103-132. o. 21 Pl A 274. f. 15/55. Békés vármegye főispánjának jelentése a belügyminiszternek. 1945. június 5.
