Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 2. Az alföldi agrárvárosok a két világháború között

lúan fejlett, gazdaságilag iparosodott városokra vall. Ugyanakkor eredetük jegyeit a 20. század közepén is magukon viselték: jelentős volt mezőgazdasági termelésük, hatalmas a határuk, nagyszámú a külterületi népességük, mi több, társadalmi viszonyaikban, hagyományaikban is jól felismerhetők voltak agrár (paraszti) múltjuk lenyomatai. Ezzel szemben a másik négy nem agrár jellegű város, Szolnok, Baja, Kalocsa és Kisvárda nem viselt magán ilyen vonásokat, mert mezőgazdasági jellegük már jóval korábban háttérbe szorult, vagy eleve ki sem alakult. Ezek nem voltak nagy határú, tanyás városokig és mezőgazdasági, illetve paraszti jellegük is alárendelt volt. Márpedig ezeket, mint a bevezetőben hangsúlyoztuk, az agrárváros típusú fejlődés sine qua non-jának tekintjük. (Hogy esetleg a két kis lélekszámú város, Kalocsa és Kisvárda városminőségét illetően se merülhessenek fel kétségek, a későbbiekben kimutatjuk, hogy az 1930-as években egyértelműen városi szerepköröket láttak el az őket övező, az alföldi átlagnál sűrűbb, kisfalvas településkörnyékük központjaként.) A korábban feltett kérdés második felére — hogy tehát minden 10 ezernél népesebb alföldi település ellátott-e városi szerepköröket — bonyolultabb és problematikusabb a válaszadás. Ehhez ugyanis több szempontból is mérlegre kell(ene) tennünk a 10 ezernél népesebb települések jelentős részét, ám e mérlegeléshez csak hiányosan állnak rendelkezésre források. Nem rendelkezünk például a piacfunkciókra, vagy a szolgáltatások és a szakosított egészségügyi ellátás összpontosulására vonatkozó, községi részletességű adatbázissal. Emiatt az eddig alkalmazott módszert (a népességszám és a foglalkozási szerkezet együttes elemzését) az igazgatási, a közlekedési, az oktatási és a jogszolgáltatási szerepkörök vizsgálatával tudtuk csak kombinálni. Jóllehet a központi szerepkörökről ily módon kapott kép egyes esetekben elnagyolt lesz, egy ilyen elemzés mégis lényegi információkkal szolgálhat a városi szerepkörök meglétéről, vagy hiányáról. Ezért a felsorolt funkciókat és a keresők foglalkozási szerkezetét minden olyan alföldi település esetében részletesen elemeztük, amelynek városminősége kétséges lehet. Az alföldi településhálózat sajátosságai miatt a részletesebben megvizsgálandó települések körét a lehető legtágabban igyekeztünk megvonni. Egyrészt elemeztük minden 15 ezer lakosnál kisebb belterület városfunkcióit, ami 20-25 ezres összlakosságú településeket is érintett. Másrészt néhány esetben az általunk megvont statisztikai népességhatár alatti, tehát 10 ezernél kisebb összlakosságú kisvárosokat is megvizsgáltunk. Az egyes funkciókat pontrendszer segítségével súlyozottan értékeltük; legmagasabbra az igazgatási szerepköröket helyezve (6 pont). Ezzel nem csak a központi 174 A két nagyváros külterülete eltérő jellegű volt. A 45 ezer főnyi szegedi tanyai lakosság kilenctized része élt a mezőgazdaságból, nagyobb részben a városhoz szorosan nem kapcsolódó szórványtanyák lakójaként, ellenben az 50 ezres debreceni külterület keresőinek mindössze 43 %-a volt mezőgazdasági és közel annyian (38,7 %!) találtak megélhetést az iparban. — 1930. évi népszámlálás 2. ^ Az Alföld 10 ezernél népesebb települései közül 1935-ben sorrendben a legkisebb területek Kisvárda, Mátészalka és Kalocsa voltak. — Földterület 3. 64., 247. és 249. o. A külterületi népesség aránya 1930-ban Kalocsán 4,7 %, Kisvárdán 5,9 %, Baján 9,2 % és Szolnokon 12,2 % volt.