Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 2. Az alföldi agrárvárosok a két világháború között

és a helyi adminisztráció központképző erejét kívántuk elismerni, hanem e funkció összetettségét is. Hiszen a legjobban (3 ponttal) honorált járási székhely-szerepköri 7

6 mellett tekintetbe vettük az adóhivatalok és a járási gazdasági felügyelőségek elhelyezkedését, sőt a település városi jogállását is (1-1-1 pont). A közlekedési és oktatási szerepköröket egyaránt max. 4 pontra értékeltük. Előbbi esetben a maximális pontszám feltételének azt tekintettük, hogy az illető település egyszerre legyen fejlett közúti és vasúti csomópont (2+2 pont), utóbbinál pedig három vagy több középfokú oktatási intézmény (gimnázium, tanító(nŐ)képző) összpontosulását (2 + 1 + 1 pont).'

77 Mivel a jogszolgáltatás mint központképző funkció a vizsgált települések esetében egyet jelentett a járásbíróságokkal, ezt az adóhivatalokhoz és a járási gazdasági felügyelőségekhez hasonlóan 1 pontra értékeltük. Végül, a felsorolt szerepkörök elemzését kiegészítettük a belterületi keresők foglalkozási összetételének vizsgálatával, azt remélve, hogy így valamelyest ellensúlyozhatjuk néhány fontos városfunkció elemzésének hiányát. Eddig követett módszerünkhöz híven a városi szerepkörök kialakultságára legjobban következtetni engedő egyéb foglalkozású keresők arányát értékeltük: 30 % felett 2, 20 és 30 % között 1 pontra. A 45 megvizsgált településnek a 4. sz. táblázatban látható hármas kategorizálását úgy alakítottuk, hogy a fent leírt pontozásos értékelés mellett a funkcionális sokoldalúság is latba essék. Ezért a városi szerepkörű települések csoportjába csak olyanok kerülhettek, amelyek legfeljebb egy vizsgált területen nem láttak el városi szerepköröket. És hasonlóképpen: egyetlen funkció megléte — lett légyen az a legmagasabban pontozott járási székhely-szerep — nem volt elegendő a második, az átmeneti jellegű települések kategóriájába kerüléshez sem. Ez utóbbi azért különösen fontos, mert 1938-ban a táblázatban foglaltakat nem számítva még további 19 járási székhely volt az Alföldön, amelyeket más funkciók nyilvánvaló hiánya és az alacsony népességszám miatt nem is vontunk vizsgálataink körébe (4. sz. táblázat). 176 Ezt az is indokolta, hogy 1937-ben minden alföldi járási székhely egyben körjegyzőség székhelye is volt, amit külön nem pontoztunk. Vö.: Helységnévtár 1937. 793—807. o. m Egy intézmény meglétét 2 pontra, minden továbbiét egy-egy pontra értékeltük.