Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 2. Az alföldi agrárvárosok a két világháború között

Az 1940-es évek elején az alföldi agrárvárosok foglalkozásilag változatlanul mezőgazdasági többségűek voltak, mint azt az 1. sz. ábrán érzékeltettük. Ez ekkor már nem csak az ország többi városához képest jelentett kirívóan nagy eltérést, hanem a falvakkal együtt számított országos átlaghoz képest is. Hiszen utóbbin belül 1941-ben, — először a magyar társadalomtörténetben, — már 50 % alá süllyedt a mezőgazdasági népesség aránya. 1. sz. ábra'

22 A népesség foglalkozási főcsoportonként 1941-ben 29,20% Hmezőgazdasági népesség • ipari népesség • egyéb (nyugdíjasokkal) A mezőgazdasági népesség aránya általában a kis lélekszámú településekben volt magasabb, s a népesebbekben alacsonyabb. Abból a 31-ből, amelyben a mezőgazdaságiak aránya a kétharmadot is felülmúlta, csak három 25 ezer lakos feletti település volt: Békés, Hajdúböszörmény és Törökszentmiklós. Ama 25 között, amelyekben az arány 50-60 % között mozgott, viszont már vegyesen találhatók kis és nagy népességű agrárvárosok (utóbbiak között például Kecskemét és Hódmezővásárhely) is. Végül, a megmaradt 14 településből, ahol a mezőgazdasági népesség aránya 50 % alatt maradt, viszonylag sok volt a népesebb város (egyebek közt Szeged, Debrecen, Békéscsaba, Nyíregyháza, Szolnok). 1941-ben az Alföldön nem volt olyan város, amelyben az iparból élők a lakosság abszolút többségét alkották volna, és olyan is csak kettő (Baja és Debrecen), amelyekben az egyéb foglalkozású egykorúlag bizonyos pontatlansággal kultúrréteg-nek keresztelt 123 népesség abszolút többséget képezett (hozzájuk számítva a nyugdíjasokat). E két város, továbbá Szolnok, Kalocsa és Kisvárda 1941-ben foglalkozási szempontból már elsősorban nem-mezőgazdasági jellegű települések voltak. Az 1941. évi népszámlálás 1. 518—655. o. alapján számított adatok. MAGYARY 1938. 53. o.