Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 2. Az alföldi agrárvárosok a két világháború között

Nagyvárad, Arad, Temesvár, Szabadka. Mivel a békemű megteremtői nem voltak tekintettel a történelmileg kialakult településközi kapcsolatokra, számos város tágabb, sőt szűkebb (közvetlen) vonzáskörzete is megcsonkult, töredékessé vált. Emiatt a települések korábbi gazdasági, kereskedelmi (piaci), közlekedési, kulturális és nem utolsó sorban emberi, gyakran családi kapcsolatainak egy része is megszakadt. Mindez természetesen főleg a határközeli települések életére hatott hátrányosan. A területi változások ugyanakkor egyes alföldi városok számára bizonyos új fejlődési lehetőségeket is megnyitottak. Ennek következtében vált egyetemi várossá, s egyben püspökség székhelyévé Szeged, és lényegében ekkortól indult gyorsabb fejlődésnek az 1918 őszén alapított debreceni egyetem is. Több település (Baja, Mátészalka, Berettyóújfalu) a revíziós megfontolásokból fenntartott ún. csonka vármegyékben megyeszékhellyé lépett elő, ami szintén ösztönözte a városodást és városiasodást. 1920-tól megváltoztak az Alföld gazdaságának működési feltételei és keretei is. E változások közül a legfontosabb a mezőgazdasági termelés értékesítési lehetőségeinek további romlása volt. Míg a dualizmus korában a magyar mezőgazdaság termékeinek 9/10-ét az 50 milliós piacot képező Osztrák-Magyar Monarchia vámhatárain belül (vámbelföldön) realizálta, e kereteken belül bizonyos mértékig hegemón szerepet játszva

78

, addig 1920 után erősen külkereskedelemre utalttá vált. Az első világháború utáni világgazdasági változások azonban nem kedveztek a külkereskedelemre utalt gazdaságoknak. Egyrészt általában csökkent Európa nyugati és keleti fele, az „iparos Nyugat" és „mezőgazdasági Kelet" közötti gazdasági kapcsolatok intenzitása.

7

^ Másrészt az új közép-európai országok, a Monarchia utódállamai, saját mezőgazdaságuk és élelmiszeriparuk fejlesztése érdekében az agrárprotekcionizmus eszközéhez nyúltak,

80 ami természetesen korlátozta a magyar mezőgazdaság kiviteli lehetőségeit. Ennek hatását csak fokozta, hogy a mezőgazdasági termelés színvonala és termelékenysége, végső soron nemzetközi versenyképessége elmaradt a fejlettebb, termelékenyebb mezőgazdasággal rendelkező agrárexportőr országoké mögött. Mindez az Alföld gazdasága szempontjából (is) igen jelentős gazdaságtörténeti korszakváltáshoz vezetett el. A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar, noha a termelés összességében e negyedszázadban is nőtt,

8

' elveszítette azt a húzó, dinamizáló szerepét, amelyet a magyar gazdaság egészén belül a dualizmus korában, különösen annak első felében betöltött. Ettől kezdve a hazai gazdaságpolitikai törekvések középpontjába az importpótló iparosítás került.82 E korszakos jelentőségű gazdaságtörténeti változások nem egyszerűen csak az Alföld gazdaságának fejlődésére hatottak, hanem közvetlenül befolyásolták — szűkítették — a sajátos, a gazdasági szempontból elsősorban a mezőgazdasági áruterTÓTHT. 1985. 252. o. RÁNKI 1981. 73. o. RÁNKI 1981. 74. o. GUNST 1970. 441. o. BEREND 1985. 18—19. o.