Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 1. Az alföldi agrárváros-jelenség és történelmi útja

rost környező kisebb településekhez.59 A századelőn az alföldi városok természetesen elsősorban mint a mezőgazdasági termények kereskedelmi központjai tűntek ki; többükben tartottak országos jelentőségű vásárokat. 1908-ban például a debreceni állatvásárokon cserélt gazdát a legtöbb élőállat Magyarországon. 60 Az alföldi városokban a dualizmus korában a funkcionális megújulást jelentős urbanisztikai-városképi átalakulás is kísérte. Ismeretes, hogy ezek a városok középkori építészeti örökséget alig-alig mondhattak magukénak, s építészetileg a török uralom sem hagyott rajtuk nyomot.6' (A 19. század végéig e települések városképileg legjellegzetesebb épületei a túlnyomóan a 18. században és a 19. század elején emelt katolikus és református templomok voltak,^ amelyek egy falusias megjelenésű lakóház-tömegből emelkedtek ki.) Ezen az általánosan jellemző külső képen a dualizmus korában történtek jelentős változások. Ezek köre nem korlátozódott csupán a népesebb városokra, hanem a kisebbeket is érintette, elsősorban új városközpontokat formálva. Egy-egy új város-, vagy községháza-épület, új gimnázium, bank-épület, sőt emeletes szálloda alakította át olyan kis agrárvárosok belső képét is, mint Mezőberényé.63 Ebben a korszakban vált jellegzetes városképi elemmé az alföldi szecessziós és az eklektikus építkezés — középületeken és lakóházakon egyaránt. Az egyes időszakokban kifejezetten gyors városfejlődés persze mégis főleg a legnagyobb települések városközpontját formálta át. Ebben pedig elsősorban nem bizonyos kényszerhelyzetek, mint az 1879. évi árvíz által romba döntött Szeged e térségben nagyvonalúnak mondható újjáépítése, játszottak szerepet, hanem a városiasodás urbanisztikai kifejeződései voltak. A kortárs elemző szavai, a szükséges változtatásokkal, úgyszólván valamennyi népesebb alföldi városra ráillenek: „Igen nagy és csodával határos a haladás Kecskeméten, melynek modern városias irányban való fejlődése teljes elismerést érdemel. Kőútja, keramit-utczái, aszfaltjárdái vannak a homoki városnak, s talán ezek megcsinálásánál is nagyobb munkát végeztek azok, akik az ottani népet megnyerték a megcsináltatás eszméjének. "64 Az alföldi városoknak ez a dinamikusan fejlődő csoportja a 20. század elején gazdaságilag már csak részben tekinthető agrárvárosnak, hiszen mint láttuk ekkorra más gazdasági funcióik is jelentősen megerősödtek. Ez a körülmény természetesen nagyban segítette alkalmazkodásukat az 1848 utáni új fejlődési feltételekhez. Más, javarészt kisebb népességű városok a polgári városfejlődési korszak feltételeihez sokkal nehezebben alkalmazkodtak, éppen gazdasági tevékenységük egyoldalúsága miatt. Bár kezdetben a kisebb települések egy részében olyan gyorsan nőtt a mezőgazdasági árutermelés, hogy az (átmenetileg) önmagában is megalapozhatta az urbanizációs változásokat, és elindíthatta a társadalom (a parasztság, az értelmiség) 59 VÖRÖS K. 1973. 60 THIRRINGG. 1912. 284-287. o. 61 HEGYIK. 1976. 86. o. 62 BIBÓ 1967. 525-564. o. 63 SZABÓ F. 1980. 31-45. o. 64 EDVI-ILLÉS 1907. 682. o.