Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 2. A paraszttársadalom átalakulása

lévő épületek végleges elvesztésével: azok többé már nem kerültek vissza az eredeti tulajdonos használatába. A kényszerhasznosítás mellett 1949-ben elvétve még olyan, bírósági úton kimondott birtok-elkobzásokra is sor került, amelyek jogi alapját a földosztásról szóló 1945. évi VI. törvény képezte. Ami természetesen e törvény merőben új történelmi körülmények közötti, új szellemű alkalmazását jelentette, hiszen ekkor már nem az 1945-ben felszámolt úri nagybirtokok megszüntetésére és a földigénylők közötti felosztására alkalmazták, hanem a gazdagparaszti földtulajdon kisajátítására és annak termelőszövetkezetek általi hasznosítására.H7 A gazdagparasztság felszámolásában azonban nem ezek a kényszerhasznosítási és egyéb eljárások játszották a legfontosabb szerepet. Kisajátításának gazdasági eszközei között már 1949-ben és a következő esztendőkben még inkább a teljesíthetetlenül magas adó- és beszolgáltatási terheket,n« a különösen hátrányos termelési (vetésszerkezeti, állattartási) előírásokat és az ezek elmulasztása vagy csak részleges teljesítése miatt kirótt nagy összegű bírságokat kell elsősorban megemlítenünk. Nem is beszélve a mezőgazdasági fejlesztési járulék fizetésének és a békekölcsön jegyzésének kötelezettségeiről. Kisajátításának folyamatában fontos szerepet játszottak továbbá a tagosítások is. Kuláknak minősülők számára ugyanis még elvileg sem kellett a tagosított területekért azonos értékű csereingatlant felajánlani. Ennek következtében a messze nem egyenlő értékű, több esetben egyenesen megművelhetetlen csereföldet az érintettek gyakran át sem vették, hanem felajánlották az államnak. Nyírbátor 1952. évi általános tagosítása során például a nyilvántartott 31 „kulák" az akkor még együttesen birtokolt 793 kat. hold földnek majdnem teljes egészét: 778 kat. holdat felajánlotta a helyi hatóságoknak. 119 A felajánlók kezdetben megpróbáltak élni azzal a jószerével csak teoretikus lehetőséggel, hogy a földet megvételre, vagy haszonbérlet gyanánt is fel lehetett ajánlani. 1949 októberében például a szentesi Földhivatalhoz befutott felajánlások 41 %-a megvételre, 45 %-ra haszonbérletre szólt. 120 Később a felajánlások elsöprő többsége ellenszolgáltatás nélkül történt, azok egyetlen célja a teherré vált földtulajdontól való megszabadulás volt. A gazdagparaszti földek fogyásának ütemét jelzi, hogy a négy nagykun városban, Mezőtúron, Túrkevén, Karcagon és Kisújszálláson az 1949. június és 1950 júniusa közötti egy év alatt e birtokok negyed részét ajánlották fel. 121 A gazdasági eszközök mellett, e tekintetben is hasonlóan az országos politikai gyakorlathoz, hatósági intézkedések is siettették a felszámolási folyamatot. Elsősorban a különféle címeken lefolytatott büntető eljárások, 122 továbbá a kitelepítések, a városi lakóházak államosítása, mi több: a különféle hátralékok miatt az ingóságok 117 U.o. Nyári József bűnvádi ügye. 118 A begyűjtési rendszer történetét kimerítően elemzi: ERDMANN é. n. (1993) 1,9 UMKL FM Földbirtokrendezési Főoszt. ir. XlX-K-l-y. Nyírbátor általános tagosítása, 1952. 120 CsML A szegedi Mezig. ir. 1949. XXIV. 205. 5. d. 121 URBÁN 1988. 122 A Szegeden működő Megyei Bíróság által 1951 januárjában befejezett bűnügyek vádlottjainak 37 %-a volt „kulák". A leggyakoribb vád a feketevágás volt. - CsML CsMT VB jkv. 1951. február 6-i VB. (A Megyei Bíróság elnökének jelentése.)