Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 2. A paraszttársadalom átalakulása
„elzálogolása"i23 említhetők meg, mint olyan eszközök, amelyek gyorsították e réteg deklasszálódását. A paraszti vagyontárgyak és termelési eszközök hátralék címén történt hatósági lefoglalása, elzálogosítása példátlan méreteket öltött. Csongrád megyében 1952-ben már maga a megyei tanácsi vezetés vetette fel: szüneteltetni kellene a „transzferálásokat", mert a raktárak teljesen megteltek a lefoglalt javakkal. Más alkalommal az adóhatóság azt állapította meg, hogy a hátralékok a „kielégítési alapok hiánya" miatt behajthatatlanok.'24 Az 1950-es években a társadalmi eredetük szerint agrárproletár helyi vezetők a gazdagparasztsággal szembeni korábbi éles társadalmi ellentéteik miatt igen keményen hajtották végre az egyébként is nagyon szigorú korlátozó intézkedéseket. 1950-ben Hajdúszoboszlón például az akkor megalakult városi tanács egyik legelső intézkedése a „helyesbített kuláklajstrom" összeállítása volt.'25 A fenti politikai intézkedések ismeretében meglepőnek tűnik, de tény, hogy a gazdálkodás teljes felszámolása és a mezőgazdaságon kívüli munkavállalás is igen szigorú adminisztratív akadályokba ütközött. Amikor ugyanis a tömeges földfelajánlások következtében a parlagterületek ugrásszerűen megnövekedtek, akkor már a hatóságok nem vettek át minden felajánlott ingatlant. Ebben az esetben pedig a tulajdonos köteles volt gondoskodni földjének megfelelő színvonalú megműveléséről. Ezek a rendelkezések fékezték ugyan a gazdagparasztság kilépését a mezőgazdaságból, de meg nem akadályozhatták. A helyi tanácsok ugyanis a gazdagparasztokat alkalmazó nagyipari üzemekkel szemben nem voltak képesek érvényt szerezni a művelési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseknek. Sőt, 1952 végén a Földművelésügyi Minisztérium Munkaügyi Főosztálya is azt konstatálhatta csupán, hogy „a kulákok mezőgazdasági ingatlanainak megművelésére kötelezett családtagok részére munkakönyvet adnak ki az illetékes hatóságok anélkül, hogy megkövetelnék annak igazolását, hogy a mezőgazdasági ingatlanuk megművelése biztosítva lesz-e az iparban való elhelyezkedésük után".'26 Arra nézve nem állnak rendelkezésünkre pontos, településenkénti adatok, hogy az alföldi agrárvárosokban mikorra zárult le a gazdagparasztságnak mint társadalmi rétegnek a felszámolása. Egyes városokban már nagyon korán befejeződött ez a folyamat: Túrkevén 1951-ben már mindössze 49 kat. hold volt a gazdagparaszti birtokok együttes területe,'27 ami nyilvánvalóan a város mezőgazdaságának teljes körű kollektivizálásának egyidejű befejezésével függött össze. Másutt, például egyes hajdúvárosokban néhány esztendővel későbbre, körülbelül 1953—1954-re datálható e réteg likvidálása. 1 28 Az időpontok között jelentős eltérés nem volt tehát: az 1950-es évtized derekára e réteg — mint országszerte —, az alföldi városokban 123 IJ.o. 1952. november 18-i,VB. Az „elzálogolt", illetve „betranszferált" ingóságokat a Bizományi Áruház Vállalat, illetve az Árverési Csarnok NV értékesítették. m U.o. 1951. április 18-i VB. A Pénzügyi Oszt. jel. 125 NYAKAS 1975\ 366-367. o. 126 UMKL FM ir. M 765. 1952. 20. d. Az FM Munkaügyi Főosztályának határozata, 1952. december 10. 127 UMKL TERINT ir. XXVI-A-1. 13. d. „Túrkeve tervezési programvázlata". „Jelenlegi helyzet". 1951. május 8. 118 NYAKAS 1975. 367. o.
