Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 2. A paraszttársadalom átalakulása

volt, az így sem volt lebecsülendő: valamennyi szántási munkát trakotorral végezték, a növénytermelő jelleg ellenére 4 fejőstehenet és 2 borját, 4 lovat, 5 anyakocát stb. tartottak. E gazdaság működtetéséhez természetesen idegen munkaerőt kellett igénybe venni: az állandó alkalmazottként foglalkoztatott tanyás mellett a legmunkaigényesebb növényféleségek műveléséhez részes munkásokat fogadtak. A helyileg nagy hagyományokra visszatekintő hagymatermelést, munkaigényessége miatt a termés kétharmadáért végeztették, más növényeket a kukoricát, a sárgarépát, a mákot, a cukorrépát stb. harmadáért műveltették.''< Természetesen nem minden gazdagparaszti birtok volt ilyen nagyságú és felszereltségű. Sőt bizonyos, hogy az 1948-tól hivatalosan 25 kat. holdnál vagy 350 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemnél meghúzott kulákhatár számos, idegen munkaerőt nem alkalmazó középparasztot is a gazdagparasztság körébe sorolt, ami a gyakorlatban a gazdagparasztság fogalmának olyan kitágításához vezetett, hogy egyes városokban az össznépesség egészen nagy hányada került a kuláklistára. A Területrendezési Intézet egy 1951-ben készült megállapítása szerint például Hódmezővásárhelyen „a kulákok száma meghaladja az ezret",112 azaz a földbirtokkal rendelkezők tizedét, holott az 1949. évi népszámlálás során csak 818 huszonöt kat. hold feletti gazdaságot írtak össze. 1'3 És a gazdagparasztok aránya tekintetében e népes agrárváros példája nem is a legkirívóbb, hiszen egyes Duna-Tisza köziekben, például Kiskunhalason, a 25 kat. hold feletti birtokok 1949. évi aránya (12,2 %) jóval meghaladta a hódmezővásárhelyit, n* Szentesen pedig a hivatalos nyilvántartás szerint még 1951-ben is az összes szántóterület 22 %-a számított kuláktulajdonnak,n5 ami abban az időpontban már csak úgy volt lehetséges, hogy a birtokait feladott, részben a városból is eltávozott gazdagparasztok helyére középparasztokat vettek fel a kuláklistára. A kulákok gazdasági felszámolásának útján az egyik első lépés a más összefüggésben már említett 9000/ 1948-as rendelet kiadása volt. Ezzel párhuzamosan, 1948 végétől egyre gyakrabban rendelték el birtokaik (és a még megmaradt „úri" maradványbirtokok) úgynevezett „kényszerhasznosítását", amelyet az 1950-ig működő mezőgazdasági igazgatóságok mondhattak ki, a földek kellő színvonalú megművelését ellenőrző ún. „repülő bizottságok" vagy „népi bizottságok" javaslatára. 116 Indoka leggyakrabban a földterület művelésének elhanyagolása, ezáltal a „népgazdasági érdek veszélyeztetése" volt. Az érintett ingatlanok úgyszólván kivétel nélkül az állami gazdaságok vagy a termelőszövetkezeti csoportok használatába mentek át, — formailag haszonbérletként, mert a kényszerhasznosítás kimondása a tulajdonjogot nem érintette. Valójában azonban egyet jelentett e földek és a rajtuk 111 CsML Csanád megyei Gazdasági Felügyelőség ir. Tőzsér Lajos ügye, 1948. szeptember 20. 112 UMKL TERINT XXVI-A-1. 9. d. „Hódmezővásárhely jelenlegi helyzete" 1950. 113 1949. évi népszámlálás 3. 379. o. 114 I.m. 373. 0. 1,5 UMKL TERINT XXVI-A-1. 13. d. Szentes jelenlegi helyzete 1951. április 24. 116 CsML A Szegedi Mezőgazdasági Igazgatóság (Mezig.) Icényszerhasznosítási ügyei. 1949. XXIV. 205. 5. d.