Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 2. A paraszttársadalom átalakulása
Azt a politikai célt, amely egyszerre, összekapcsoltán hirdette meg a parasztgazdaságok gyors, ezért szükségképpen erőszakos kollektivizálásának és az új munkaerő tömeges bevonására alapozott extenzív iparosításának a programját, először az MDP KV 1948. novemberi ülésén fogalmazta meg Rákosi Mátyás. ? s Itt megtartott, az ország általános szovjetizálását már mint napi, aktuális feladatnak tekintő referátumában egyidejűleg beszélt arról, hogy a parasztgazdaságok 9/10 részét 3-4 éven belül a tszcsk-be kell tömöríteni, s arról, hogy a bevallottan katonai célokat szolgáló iparosítás gyors felfuttatását nagy tömegű új ipari munkaerő bevonására fogják alapozni. (Akkor, 1948 végén az első ötéves terv időszakában 300 ezer új munkaerő alkalmazását látta szükségesnek, ezt 1949 decemberében már 480, 1951 februárjában 600-650 ezerre emelték.)^ E kettős célkitűzés elsősorban úgy függött össze egymással, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásának egyik vezető szempontja az ottani munkaerő tömeges iparba történő átterelése volt (amelyet például szervezett munkaerőtoborzással is gyorsítani igyekeztek, főleg éppen az alföldi mezőgazdasági munkaerőt célozva meg). Talán nem túlzás azt állítani, hogy a termelőszövetkezetek erőszakos megszervezésének egyik legfontosabb célja éppen ez volt: biztosítani a nehézipar számára az olcsó, a legnehezebb testi munkát is elvégző munkaerőt. Az 1948 második felétől kibontakozó sztálinista gazdaság- és agrárpolitika hatására az Alföld népesebb települései paraszttársadalmában is heves, több irányba mutató társadalmi változások bontakoztak ki. Többirányúak voltak ezek, hiszen nem csak a fentebb említett foglalkozási átrétegződést indították el, hanem mintegy másfél évtized alatt e városokban és községekben is szinte maradéktalanul felszámolták a kistulajdonosoknak különösen a földreform után megnövekedett és többségbe került rétegét. E rétegekkel együtt pedig, ha el nem is tűnt, de erősen visszaszorult e helyi társadalmak vállalkozó kedve és szuverén döntéshozatali képessége, hogy helyét — különösen tárgyalt időszakunkban — egy általános proletarizálódási tendencia foglalja el, noha a vállalkozói szellem és a magántulajdon tisztelete e városok jó részéből soha nem tűnt el teljesen. A tulajdonviszonyok radikális átalakításának egyik legfontosabb társadalmi következménye egy nagyarányú, lefelé irányuló egyenlősítő tendencia kibontakozása volt. Ráadásul nem csak a magántulajdon nem differenciálta többé a társadalmat, de a bérek és egyéb jövedelmek közötti különbségek is egy lefelé mutató trenddel közeledtek egymáshoz. E lesüllyedési tendencia alól e helyi társadalmak munkanélküli rétegei jelentettek kivételt, akik számára — mint látni fogjuk — a szerény, de állandó jövedelemhez jutás bizonyos fokú emelkedést jelentett. A társadalmi különbségek forrásává inkább a helyi hatalmi központok és döntéshozatali folyamatok befolyásolásában mutatkozó jelentős eltérések váltak. A tsz-szervezés több mint egy évtizedes, nagy társadalmi megrázkódtatásokkal, sőt emberi drámákkal terhes időszaka mint országszerte, a 10 ezernél népesebb RÁKOSI 1955. 269. és 290. o. Részletesebben ld.: BELÉNYI 1984/a. 80-83. o.
