Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 - 1. A gazdasági alapfunkciók átalakulása: az iparfejlődés problémái
IV. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM 1948-1963 1. A gazdasági alapfunkciók átalakulása: az iparfejlődés problémái Az 1940-es évek vége és az 1960-as évek első fele közötti másfél évtizedben az alföldi városok gazdaságában nagy jelentőségű és e városok szempontjából összességében kedvezőtlen változások történtek. E változások következtében hosszú időre aktualitásukat vesztették azok a modernizációs elképzelések, amelyek a helyi adottságokra, a gazdaság itteni sajátos erőforrásaira alapozva, beleértve az emberi erőforrások specifikumait is, óhajtották e városok korszerűsítését megvalósítani. Mielőtt ennek legfontosabb okáról, a gazdaságfejlesztés ágazati sajátosságairól esnék szó, mintegy kronológiai sorrendben haladva ki kell térnünk az alföldi ipar tulajdonviszonyainak megváltozására. Noha a tízezernél népesebb alföldi települések iparában a magántulajdon 1945 előtt sem volt kizárólagos (csak emlékeztetőül: 1930-ban az Alföld legtöbb alkalmazottal dolgozó két üzemét a MÁV működtette) mégis e tulajdonforma szerepe az alföldi városokban is meghatározó volt. Az 1940-es évek végén és az 1950-es elején végrehajtott, az abszurditásig, a kis trafikok elvételéig fokozott államosítások következtében azután ezeknek a településeknek az iparában is az állami tulajdon vált csaknem kizárólagossá. A gyors ütemben zsugorodó kisipar még megmaradt üzemei is a legszigorúbb állami ellenőrzés és befolyásolás mellett mőködhettek csupán. (Majd csak 1953—1954-ben és 1957—1958-ban javul valamelyest a helyzetük.) Az országban több hullámban végrehajtott államosítások közül első ízben a nagybankok 1947 novemberében törvényerőre emelt államosítása éreztette közvetlenül a hatását az alföldi városokban, elsősorban Szegeden, i mert ott a bankoknak viszonylag jelentősebb ipari érdekeltségei voltak. A tulajdonviszonyokban a legjelentősebb változások azonban csak ezt követőleg, 1948 márciusában a 100, 1949 decemberében a 10-nél több alkalmazottal dolgozó és 1949—1951-ben a kisipar államosításával következtek be. Noha a 100 munkásnál többet foglalkoztató gyárak állami tulajdonba vétele számban jóval kevesebb üzemet érintett, mint az iparosodottabb vidékeken (Békés megyében például mindössze 12-őt2), ez az Alföld gyáriparában is döntő jelentőségű tulajdonosi, s azon keresztül iparirányítási változásokat idézett elő. Az 1949—1951 között folyamatosan és nem egy látványos aktussal végrehajtott államosítások és ipari szövetkezet-szervezések pedig azért igen 1 FEHÉR ISTVÁN 1973. 39. o. 2 TÓTHK. 1960.
