Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 1. Az alföldi agrárváros-jelenség és történelmi útja

ság kora előtt megkezdődött.21 Okai részint gazdaságtörténetiek: a marhatartás előretörése, amely viszonylag távolabbi, ezért népesebb állandó lakóhelyet is megengedett, mint a földművelés; részint természeti földrajziak — az áradásos területek kiterjedtsége — voltak. A településhálózat igazán mély átalakulása a török hódoltság másfél évszázada alatt következett be: a pusztító török hódítás22 következtében radikálisan csökkent a falvak száma. Egyidejűleg viszont, különösen egyes régiókban, megnövekedett a mezővárosok népessége és területe. Debrecen mintegy 50, Kecskemét 39 falu határát szerezte meg a hódoltság korában, s ha nem is ilyen mértékben, úgyszólván valamennyi mezőváros megnövelte a területét.23 Az Alföld megmaradt népességének a nagyobb településekbe húzódása, összefutása a külső hódítás mellett a magyar földesúri uralommal járó kötöttségek tartós szünetelésével is összefüggött. Ezek híján a hódoltsági területen élők, a török hatalom közömbösségétől kísérve, az igazgatás, a rendészet, az alsófokú jogszolgálat stb. területén a társadalmi önszervezés értékes formáit is létrehozhatták.24 Az Alföld megnagyobbodott mezővárosainak egy része, elsősorban a marhatartásra és -kereskedelemre alapozva, gazdaságilag is fejlődni tudott, bár a hódoltság rájuk nehezedő terhei mellett fejlett, polgárosuló városokká nem válhattak. Puszta létük azonban kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy a régió nem néptelenedett el, az élet folytatódhatott az Alföld területén. 25 A 17. század végéig jelentősen előrehaladt az agrárváros-jelenség két fontos jellemzőjének kialakulása: erősen megritkult a településhálózat és viszonylag nagy népességű és óriási területű mezővárosok jöttek létre. Olyan (mező)városok tehát, amelyek nem egy széles falusi talpazaton nyugvó településhálózat felsőbb szintjét testesítették meg, amelyekben a városi alapfunkciók Összpontosultak volna. Ellenkezőleg, ezek a mezővárosok falusi településháttér nélkül,26 magányosan álltak a tájban; a környező vidék mezőgazdasági hasznosítása (ekkor elsősorban az állattartás) magából a városból folyt. A török kiűzésétől az 1848. évi polgári forradalomig eltelt időszak egyik leglényegesebb változása az Alföld népesedési viszonyaiban beállt fordulat, a terület újratelepülése volt. Ez részben egy tudatos telepítési politikából következett: a 18. századi Európa legjelentősebb telepítési mozgalma az Alföld benépesítése volt.27 Emellett jelentős spontán migrációs folyamat is lezajlott, és így a 19. század közepére az Alföld népsűrűsége elérte az országos átlagot.28 Az immigráció különösen az Alföld déli, a hódoltság korában erősen elpusztult és elnéptelenedett területein 21 E gondolatot először Szabó István munkálta ki részletesen több, alapvető jelentőségű művében: SZABÓ I. 1963. és SZABÓ I. 1950. Ujabban ld.: RAcz 1980. és OROSZ 1980. " A török uralom több szempontból évszázadokkal vetette vissza az ország fejlődését. Vö.: SZAKALY 1988. 50. O. 23 RAcz 1980. 104. o. 2

* HEGYIK. 1986. 311—321. 0. és SZAKALY 1988. 43. 0. 25 Vö.: GYIMESI 1975. 141. 0. 26 A XVII. században Pest és Cegléd között pl. egyetlen falu létezett csupán. MAKAI 1961. 59. 0. 27 HOLLANDER 1980. 28. O. 28 RAcz 1980. 102. o.