Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 1. Az alföldi agrárváros-jelenség és történelmi útja

volt jelentős. A 18. század első felében történt meg egyebek mellett Gyula, Békéscsaba és Gyoma újratelepülése, és ekkortól datálható Szeged fejlődésének megújulása is.29 E változások oly jelentősek voltak, hogy a század folyamán az ország városodásánakso súlypontja egyenesen a déli országrészekre tevődött át.3i Egyidejűleg az Alföldön kialakult a településhálózatnak az a belső hierarchiája (a nagy, a közepes és a kis települések szervezete), amely a következő másfél évszázadban már keveset változott, azaz ezt követőleg a városmobilitás — egyik kategóriából a másikba kerülés — már viszonylag kicsiny volt.32 Ami gondolatmenetünk szempontjából a legfontosabb, az az, hogy az újratelepülés folyamata bár módosította, de alapvetően nem változtatta meg az Alföld ritka, nagy határú és népes mezővárosokkal jellemezhető településszerkezetét. Ugyan több hatalmas területű város határában keletkeztek vagy éledtek újra és szakadtak ki kisebb települések, de az aprófalvas településhálózat nem rekonstruálódott. A török kiűzését követő bő misfél évszázad gazdaságtörténetileg is hasonló jelentőségű volt. A 18. században megkezdődött a mezőgazdasági termelés súlypontjának áthelyezése a külterjes, legeltető állattartásról a növénytermelésre, 1720—1780 között például az Alföld szántóterülete megötszöröződött.33 Ez a folyamat a 19. században teljesedett ki: a legelők egyre nagyobb arányú feltörése nyomán ekkorra fő vonalaiban kialakult az a mezőgazdasági termelési szerkezet — az extenzív gabonatermelés vezető szerepe — amely az alföldi agrárvárosok jelentős részét a kapitalizmus korában is jellemezte. A pozitív demográfiai változások és a szántóföldi gazdálkodás térnyerése következtében e korszakban egy kiemelkedően fontos településtörténeti változás, a tanyásodás is kibontakozott. Ha az Alföldnek a török hódoltság végéig kialakult sajátos települési viszonyait egyfajta településtörténeti anomáliának34 tekintjük, akkor a tanya, e sajátos településforma megjelenésében és majdani felvirágzásában e rendellenesség sajátos ellensúlyozását kell látnunk. (Mozgatója az volt, hogy az óriási kiterjedésű határ megművelése a mezővárosból való napi kijárással nem volt lehetséges, a nagy közlekedési távolságok miatt. A tanyák jelentősége éppen ezért a földművelés előtérbe kerülésével nőtt meg igazán; bár eredetileg az állattartó szállásokból alakultak ki. A magyar tanyarendszer múltjára vonatkozó különösen gazdag szakirodalom35 mentesít bennünket e kérdéskör korai történetének akár érintésétől is. Ezért a későbbi alföldi városfejlődés szempontjából csupán azt hangsúlyozzuk, hogy a tágas városi határ tanyákkal való fokozatos, s majd a 19. század második fe29 FARKASj. (szerk.) 1985. 30 Itt is és a későbbiekben is „városodás"-nak a városi népesség számszerű növekedését nevezzük, elkülönítve e fogalmat a „városiasodásától, amelyen az urbanizáció minőségi fejlődését értjük. 31 GYIMESI 1975. 164. o. 32 DÁNYI—DÁVID (szerk.) 1960. 33 LETTRICH 1968. 25. o. 34 SZABAD 1980. 149. o. 35 Ujabban ld.: PÖLÖSKEI—SZABAD (szerk.) 1980. „A magyar tanyarendszer múltja" c. kötet nem csupán magas színvonalú tanulmányok sorával gazdagította idevágó ismereteinket, hanem egyben a téma gazdag irodalmáról részletes bibliográfiai tájékoztatóval is szolgált. Lásd továbbá: a Falvak, mezővárosok az Alföldön (NÓVÁK—SELMECZI szerk. 1986.) c. kötet több, a tanyatörténetet is érintő színvonalas írását.