Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)

I. AZ ÖRÖKSÉG: A KAPITALIZMUS KORI VÁROSFEJLŐDÉS MÉRLEGE - 1. Az alföldi agrárváros-jelenség és történelmi útja

csak a dunántúli és a fővárostól északra eső járások, városok, hanem az 1950-es évektől gyorsan növekvő agglomerációs övezet települései sem, hiszen utóbbiak 1945 utáni településfejlődését döntően a főváros-környékiség határozta meg. Ugyanakkor viszont, noha a források említett megyei csoportosítása ez esetben is számottevő kutatási nehézséget okozott, nem mondhattunk le e megye délkeleti részének vizsgálatáról. Ott ugyanis olyan jellegzetesen alföldi agrárvárosok találhatók, mint Cegléd és Nagykőrös. Mellettük a megye e területének némely más, 10 ezer főnél népesebb települését: Abonyt és Nagykátát is vizsgálódás körébe vonjuk. Végeredményben tehát az 1950-től érvényes közigazgatási beosztást alapul véve hat megye: Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok mellett Pest megyéből Cegljd és Nagykőrös városok, valamint az Abonyi (később: Ceglédi) és Nagykátai járások területét vonjuk elemzésünk körébe. Ez a nagy kiterjedésű, összesen mintegy 38 ezer km

2-es terület természetesen nem volt homogén: három nagyobb és több kisebb alrégióra tagolódott. Az agrárvárosok legjellegzetesebb elterjedésű területe a két legnagyobb régió, a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl volt. Ami nem azt jelenti, mintha e két terület természeti földrajzi, agrár- és településtörténeti szempontból ne különbözött volna egymástól. Mégis az eltérés jóval nagyobb volt a harmadik régió, az Alföld északkeleti része és e kettő között. A Tisza felső folyásának vidéke, nagyjából az 1950-ben kialakított Szabolcs-Szatmár megye területe ugyanis nem rendelkezett a történelmileg kialakult agrárváros-jelenség egyik fontos jegyével, a ritka településhálózattal. 1941-ben az alföldi települések kétötöde e vidéken helyezkedett el, holott az Alföld 3,1 milliós összlakosságának csak hatoda élt ott.'9 A sűrűbb, aprófalvas településhálózat léte természetesen befolyásolta a népesebb (10 ezer lakos feletti) településeknek a településhálózatban játszott szerepét is. A genezisüket tekintve a török hódoltság korára visszavezethető különbségek e települések foglalkozási szerkezetében, kisebb területében és a külterületi népesség alacsonyabb arányában is kifejeződtek. (Bár a tanyás településforma e vidéken is kialakult, az itt elterjedt bokortanyák eredetüket és funkciójukat tekintve másfélék voltak, mint a Duna-Tisza köziek vagy a tiszántúliak. A 20. század derekán e vidék mezőgazdasági termelésének jellege is eltért más alföldi területekétől; több szempontból inkább az északmagyarországihoz vagy a kelet-dunántúlihoz hasonlított.)2o Az agrárváros-jelenség kialakulásának és fejlődésének hosszú, több szakaszra tagolódó történeti folyamatát természetesen nem vizsgálhatjuk részletesen. E sajátos és bonyolult folyamatot 1920-ig csupán egyetlen szempontból vesszük szemügyre: hogyan keletkezett az Alföld ritka, de népes egységekből álló településhálózata. Ez ugyanis a 20. század második feléig nyúló strukturális adottsága maradt az ország e térségének. Az alföldi aprófalvas településhálózat ritkulása, a táj pusztásodása és egyidejűleg viszonylag népes mezőgazdasági települések kialakulása már a török hódolt19 1941. évi népszámlálás 2. 40—129. o. alapján. 20 ERDEI 1962. 59. o.