Blazovich László - Géczi Lajos: A Telegdiek pere 1568-1572 - Dél-Alföldi évszázadok 6. (Szeged, 1995)

BEVEZETŐ

ítélkezett. A bíró tisztét általában az általános helynök (generális vicarius) töltötte be.2

7 Hajnik Imre kutatásai alapján a 14. század végére és a 15. század elejére tehető az időpont, amitől a curiában lefolytatott perekről jegyzőkönyvi felvételeket készítettek, és az ítéletleveleket már a perjegyzőkönyv feljegyzései alapján állították ki.28 A szentszéki bíráskodás során azonban továbbra is részletesebb jegyzőkönyvek és ítéletlevelek készültek. Jól mutatja ezt ama per jegyzőkönyvének az 1506 és 1509 között időből femimaradt töredéke, amely a pozsonyi káptalan és a prépost, Sánkfalvi Miklós között folyt. A töredék is kitűnően mutatja, miként lehetett alaki kifogásokkal elhúzni a pert.

29 Hasonló következtetésre juthatunk azon pertest tanulmányozása alapján, amelyet Lőcsei Henkel Sebestyén békési főesperes, a váradi egyház szentszéki bírója készített abban perben, amely Költi Péter özvegye, Krisztina és Solymosi László özvegye, Anna között folyt az Anna által a Dózsa-féle parasztháború idején fia, Péter kiváltása céljából kölcsönvett 25,5 forint ügyében.

30 A szentszéki eljárás hatását a világi perjog írásbeliségének alakulására mindenképpen el kell fogadnunk, ám a későbbiekben, a 15. és 16. század folyamán a curiai írásbeliség a saját nyomdokain haladt. Sohasem készítettek olyan részletekbe menő pertesteket mint a szentszékeken. Mai fogalmakkal élve a szentszékek részletes, a curiai bíróságok eredmény jegyzőkönyveket készítettek. Bizonyítja ezt Hédervári Ferenc hűtlenségi pere, amely 1523. augusztus 8-án kezdődött, és szeptember 16-án már be is fejeződött az ítélet meghozatalával.

31 A per a személynöki szék előtt folyt szóbeli formában, ám jegyzőkönyv készült. Feljegyezték a felek perben tett nyilatkozatait, a formai és tartalmi kifogásokat. A bizonyítás oklevelekkel történt. A per mindezen lépéseit a jegyzőkönyvből bemásolták az ítéletlevélbe a bizonyító eljárás során bemutatott oklevelekkel együtt. Számunkra mindez nemcsak azért fontos, mert bizonyítja a magyar peres eljárás és írásbeliség fejlődésének sajátos útját, amely a gyakorlatban részint hasonlít a Werbőczy által leírtakhoz, részint eltér azoktól,

3

2 hanem azért is, mert a későbbiekben tárgyalandó Telegdi per eljárásjogi szempontból hasonlít az egykori személynöki széken folytatott gyakorlathoz. 27 KuMOROvrrzL. BERNÁT: Veszprémi regeszták (1301—1387). Bp. 1953. 181. sz., 182. sz., 185. sz., Anj. Okit. XI. 1327. november 28., 1327. december 20., GYÖRGY BÓNIS: Die Entwicklung der geistlichen Gerichlsbarkeit in Ungarn vor 1526. In: Zeitschrift der Savigny—Stiftung fflr Rechtsgeschichte. 80. Band. Weimar. 1963. 202—206. f HAJNIK IMRE 1899. 225. 29 KNAUZ NÁNDOR: A pozsonyi prépostság. Új Magyar Sión 1880—1881. BÓNIS GYÖRGY: Magyarországi szentszéki regeszták (1000—1526). Sajtó alá rendezte BALOGH ELEMÉR. Kézirat. 4014. sz. 30 Monumenta Rusticorum in Hungária Rebellium anno MDXIV. Maiorem partém collegit ANTONIUS FEKETE NAGY. Ediderunt VICTOR KENÉZ et LADISLAUS SOLYMOSI atque in volumen redegit GEISA ÉRSZEGI. Bp. 1979. 488—491. 373. sz. A pertestet annak jogtörténeti vonatkozásait elemezve közzé teszi WENZEL GUSZTÁV: A Hédervári Ferenc jószágai fölötti per és itélet 1523-ban. Magyar Történelmi Tár VI. Pesten. 1859. 3-80. 32 Vö.: Uo. 77-79.