Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

Függelék: Kis BÁLINT javaslatai a nemzeti iskolák és a Debreceni Református Kollégium reformja érdekében

múlva megjobbulásukról jó bizonyítvánnyal térnek meg, egy esztendővel hátrább a tanulók közé bevettethetnek. A főiskolai szenátus megítélése alá tartozó vétkes tettek: Az Isten iránti tiszteletlenségnek nyilvánítása beszéddel és magaviselettel. Az oktatók többszöri atyai intéseinek meg nem fogadása, azok iránt való engedetlen* kedés, azoknak gyalázása, megcsúfolása, kibőgése. A köztanításon való botrány koztató cselekedet, a leckékre való nem járás, elvetemedett korhelység, a tanulástól való idegenkedés. A lopás, készakarva való kártétel, a szülők által adott pénznek elprédálása, rossz végre fordítása. A veszekedés, verekedés, mind a Kollégiumban, mind azon kívül. A rábízott pénznek, vagy kegyes adománynak elsikkasztása, vagy elprédálása. A részegség és abból származó botránkoztató lármázandlás, éjjeli széjjel kóborlás, gyanús helyekre, kocsmákba való járás, ottani éjszakázás. A kölcsön által vett pénznek, vagy javaknak vissza nem adása. A jótevők iránti háládatlanság, embertelenség, mely által a becsületes tanulók is méltatlanul gyanúsíttatnak. Általában pedig minden olyan beszéd, külső viselet és cselekedet, mely nemcsak ifjúi hiábavalóságot, vigyázatlanságot, hirtelenkedést, hanem valóságos rossz erkölcsöt, álnokságot, csalárdságot, embertelenséget durvaságot, kevély makacsságot mutat. Azért látnám pedig ilyen módon fővé tenni a tanuló ifjak jó rendbe tartásában az atyáskodást, és az eddigi bíráskodást csak a megromlott erkölcsűekre szorítanám, mert azt óhajtanám, hogy az ifjak főiskolánkba ne csak a tudományokban, hanem a jó erkölcsökben is előhaladnának, és onnan kitisztult s megért jó erkölcscsel jönnének ki a társasági életbe, hol sokan közülük az ekklésiának és a társaságnak kormányozói, törvényadói, a jó rend és békesség védlői lesznek, kik csak úgy felelnek meg illőleg hivataluknak, ha vezérlőik a tiszta erkölcsök leendenek. Azért tanulunk, hogy helyesen tudjunk élni és munkálkodni, hogy okosok és jók legyünk, ez a tudományoknak haszna, gyümölcse. Minél többre megy valaki a valóságos tudományokban, minél inkább felvilágosíttatik szíve, lelke azok által, annál jobb erkölcsű, annál tisztességesebb életű tartozik lenni. A tudomány jó erkölcs nélkül gyalázatjára van az embernek. A rossz erkölcsű tudós ember megtestesült ördög. Nemcsak arra kell hát igyekezni a tanítóknak, hogy tanítványaik felvilágosíttassanak a tudományok által, hanem hogy azok által meg is szenteltessenek. Ezt kell fő célul tenni minden tudományokban, s ezáltal kell azokat reálisokká tenni. Tudjuk pedig, hogy jó erkölcsűvé, tisztességes életűvé csak okokkal megerősített jó intések, jó példaadások és gyakorlás által lehet az ifjakat nevelni. Nem pedig pirongatás, szidás, mocskolás, tömlöcözés, verés, cégéres gyalázás, nem külső kényszerítés hanem belső lelki erő által. Nemcsak arra kell hát igyekezni, hogy az ifjú ember külsőképpen láttassák jónak, hanem, hogy belső-