Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

Függelék: Kis BÁLINT javaslatai a nemzeti iskolák és a Debreceni Református Kollégium reformja érdekében

előadván ennek rossz következését; hasznát, becsületes voltát, ha magát megjob­bítja. Figyelmeztesse leckék kezdetébe, mire kötelezte magát neve odaírásával, becsületes ember pedig ígéretét be szokta teljesíteni, és nem szokott hazudni. b) Ha ez nem használna, több tanuló társainak jelenlétekben intse, serkentse a maga megjobbítására, az ő becsületes és szorgalmatosan tanuló társai szép pél­dájának követésére, és ezek is kérjék őt a maga meggondolására, s a jó intés meg­fogadására. c) Ha pedig még ez sem fogna rajta, a professzorok gyűlésében intessék meg és adassék tudtára, hogy az ő helytelen és botránkoztató tette, korhelykedése szü­léinek is, vagy attyafiainak tud tokra adatik, és hogy ez az utolsó atyai intés — és ha még ezekre sem jobbítja meg magát, kéntelen lesz a professzoratus őt, noha sajnálkozva, a főiskolai bíráknak által adni, és ha ő önként nem hagyja el a tanulók társaságát, hogy többé azoknak gyalázatjokra és botránkozásukra ne légyen, mint már az okosságra nem hallgató állatokat, külső büntetés által kényszerítsék kötelességeik teljesítésére, melyeket okos, becsületet érző tanulók önként, jó kedv­vel cselekesznek. És eddig terjedhet az atyáskodás határa, mely után következik a bíráskodás. A főiskola bíráinak, vagy szenátusának elől ülője lehetne a főtiszteletű püspök, vagy általa kinevezett egyik helybeli pap, tagjai a rektorprofesszor, a Kollégium curatora, és négy világi úr. Ezen bírói törvényszék minden személyválogatás nélkül ítéljen, ezen ítéletet appellálni nem lehet. A büntetés célja legyen a jobbítás, vagy a további rosszaságnak, kicsapongásoknak gátlása, korlátozása. A büntetés nemei: 1. Közönséges helyen tartandó beszédben a vétkezésnek elismerése, a profesz­szorátusnak és tanulóknak megkövetése, és a maga jóra való kötelezése. 2. A Kollégium kapujában nevének, vétkes tettének, többszöri megítéltetésének fekete táblára való felírása, mely ott álljon mindaddig, míg magát írás által jóra nem kötelezi. 3. A magányos áristomba záratás, ahol szoros felvigyázat alatt, kenyéren és vi­zén kényszeríttessenek a maguk meggondolására mindaddig, míg töredelmesen nem folyamodnak a kibocsáttatásért, elismerve rosszaságukat, bocsánatot kérve oktatóiktól, s szülőiktói, magukat jóra nem ígérik. Ezen büntetést ugyan mégis szeretném kihagyni, azért, mert ha valami érzékeny, kevély, vakmerő, elveteme­dett, rossz erkölcsű meg találná itt magát ölni, vagy a sanyarú élet, éjjeli magány valami veszedelmes nyavajába ejtené, csakugyan eltörlené ezeket az oskolai kor­mányszék. Erre indíttatván rész szerint a szerencsétlen iránti szánakozás, rész szerint a főiskola jó hírének a rágalmazásoktól való megkímélése által. 4. A Kollégiumból való végképpeni kirekesztés, más életmód választására való utasítás, vagy javító intézetbe saját költségeken való küldetés, honnan, ha esztendő

Next

/
Thumbnails
Contents