Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)
Függelék: Kis BÁLINT javaslatai a nemzeti iskolák és a Debreceni Református Kollégium reformja érdekében
don készült munkácskájukat examen alkalmával mutassák be a jelesebbek. A Kollégium múzeuma számára vetessék meg. És valóban érdemes volna, ha néhány szives és értelmes mesteremberek felszóllíttatnának, kik az ifjakat oktatnák a kézi mesterségek gyakorlására, minden nap egy órán. így sok hasznos mesterséget tanultabbak által elterjesztetnének nemzetünk között, mert mennél tanultabb valaki, jártasabb a mechanikában, fizikában, kémiában, annál többre viheti, s gazdagíthatja új találmányokkal a mesterségeket, gyakorolhatja eszét is, mert jól mondotta azt Locke, hogy a mechanikában több tiszta filozófia van, mint a filozófiának minden szisztémáiban, hipotéziseiben és spekulációiban. Mi kára is lenne a publikumnak benne, ha a tanulók nem adnák meg magukat papságra, tanítóságra, prókátor vagy doktorságra, és a tanulóknak is nem lenne-é jobb ezen politechnikai gyakorlat minden gimnasztikánál? Sok restek, lomhák indíttatnának ezáltal a munka kedvelésre, sok jeles eszűeknek ut nyittatnék tehetségek nyilvánítására, sok nyughatatlan vérűek tartóztatnának a hiábavaló játéktól s kicsapongásoktól. Sok szegény papok és tanítók segíthetnének ezáltal magukon. így válnék a tudomány, reájuk nézve reálissá. Ezáltal növekedne nemzetünk belső ereje, industriája, mely azonnal kincse, s jobbítója lenne. A pap is egészségesebb, a tanító is vidámabb lenne, ha hivatalos foglalatosságaitól üres óráit valamely előtte kedves testgyakorlatra fordítaná, s abban magát naponként tökéletesítené. 7. Szállást, asztali tartást mindenkor tisztességes helyen fogadjanak, ahol miképpen viselik magukat, mit dolgoznak, a felvigyázók tudakozzák meg, kik erről a reájuk felügyelő professzornak minden két hétben jelentést tegyenek. 8. A kísértetnek egy neme lévén ifjú emberre nézve, ha felesleg való pénze van, a szülék gyermekeiknek kezekbe a szükséges költségre pénzt ne adjanak, hanem annak, kit ennek kezelésére rendel a professzorátus, ki mindenkor nyugtatvány mellett adjon pénzt az ifjúnak, megkívánván, hogy mit vásárlott, vagy kinek adta pénzét, arról őtet tegye bizonyossá, hogy aztán arról a szülőknek elszámolhasson. 9. Legyen minden tanuló ifjúnak naplója, melybe jegyezze fel minden éstve, mi jót s rosszat cselekedett egész nap, mit tanult, hallott olyat, amit megjegyzésre méltónak ítél, jegyezze fel a nevezetesebb történeteket, anekdotákat is — sokat tesz ez is, mind a jó erkölcsökbe, mind a tudományokba való előmenetelre, s egész életében erre örömmel fog emlékezni, s ezen naplót minden vasárnap nézze meg a reájok felvigyázó, az ismét azon professzornak, akinek atyáskodása, ügyelése alá rendeltetett tegyen róla jelentést. Ha pedig ezen atyai jó tanácsadások, okokkal támogatott jó intések, és a rosszról oltalmalmazó rendelések mellett is találkoznának, kik tanulni restelkednének, és magokat helytelenül viselnék, kitörvén belőlük a házi és kisebb iskolai rossz nevelésnek következései: az ilyeneknek jó útba igazításokra, ezeket látnám atyailag célirányosnak: a) Magánosan intse meg az ilyet tanítója, házához hivatván, minden szeretettel és szelídséggel, sajnálkozását kijelentvén azon, hogy ő a jó útból kezd kitérni,