Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

Függelék: Kis BÁLINT javaslatai a nemzeti iskolák és a Debreceni Református Kollégium reformja érdekében

egymást kérdezve, egymást tanítva, serkentve, a tudományokban szép előmenetelt tehetnek apránként. Az oktató urak is, az eddigi mesterségesen kidolgozott tanításaikat, melyeket szóról szóra kívántak megtanultatni és amelyeket katedrái szavalási fennhangon olvastak vagy mondottak el, változtassák barátságos együtt értekezéssé, atyai szíves szeretettel való oktatássá, a technikus szókon kívül szabadságukra hagyván, hogy a megtanultakat saját beszedjek módjával adják elő, úgy, amint azt értik, minden szószaporítás nélkül, mely ma sok drága időt elvesztegetett az emberekkel. Aki nem készül, vagy nem figyelmez, az olyat sokszor meg kell szólítani, és ha megjobbítja magát, meg kell dicsérni, értésére kell adni egész csendességgel, hogy ha nem igyekszik, a főiskolába jövetelének célját el nem érheti, mely a tudományokban való előmenetel, hiába költenek reá szülei, a haza is hiába tartja reá nézve az oktatókat, de minden mérges kifakadást, mocskolódást, csúfoló gúnyos elnevezéseket el kell hagyni, mert ezáltal nem jobbul meg az ifjú, hanem romlik. Nem azon kell az oktatónak lenni, hogy féljen, remegjen tőle tanítványa, hanem hogy tisztelje mint atyját, szeresse mint jóltevőjét, egyenes szívű barátját. Aki emberséges embert akar nevelni, emberségesen kell azzal bánni, ha nem tanul valamelyik, ő vallja kárát. Azért, hogy valakinek nincs kedve, vagy tehetsége a tanulásra, más munkára adván magát, lehet jeles és hasznos ember. A tanulni nem akaró, vagy arra tehetetlen, nem érdemli, hogy csak egyszer is érte az oktató haragra gerjedjen. Az examenek helyes voltát is inkább az értelmességtől, mint a sebes elmondástól kellene ítélni, és csak azokat kellene examenre bocsátani, kik előre felírnák nevüket, hogy ők készen vannak azon tudományokból való értelmes felelésekre, amelyekre taníttattak. 5. Nemcsak szabadságot kell adni, hanem módot is kell szolgáltatni a tanuló ifjaknak, a maguk ártatlan mulatására, s az ifjúság örömeiben való részesülésre. Casinót kell felállítani, hol az ifjak együtt társalkodhassanak, az újabb jó könyvekkel megismerkedhessenek. Nyáron a Nagyerdőn, télen a Kollégiumnak valamely tágas épületében magukat játékos testi gyakorlásokkal, s néha tánccal is mulathassák. Bálokba, teátrumokba néha-néha bocsáttassanak el felvigyázó mellett. Állíttasson muzikális társaság, kik nyáron a Kollégium udvarán koncerteket tartsanak, télen pedig a Casino termében. Légyenek éneklés mesterségét is tanulók, ezek is vasárnapokon gyakorolják magukat. 6. Engedtessen nekik minden nap egy-két óra a szabadban való járkálásra. Nyáron a Kollégium kertjében való praktizálásra a kertész útmutatása szerint. Télen pedig valamely tágas helyen kézi munkákban gyakorolják magukat, minéműek a fűrészelés, gyalulás, esztergályozás, gépek, fizikai eszközök, eke, borona, henger modelljeinek készítése, szépírás, rajzolás, festés, képek faragása fából, metszés fára, cinre, rézre, ezüstre, könyvkötés, iskátulák, pixisek készítése, varrás, gombkötés, s más effélék, melyekre kinek-kinek hajlandósága leend. Az ilyen mó-