Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

Függelék: Kis BÁLINT javaslatai a nemzeti iskolák és a Debreceni Református Kollégium reformja érdekében

vettek el. Ha kiküldettek az oskolából, addig kunyeráltak magok vagy szüleik, a főtiszteletű szuperintendencián, míg ismét vissza nem vitettek. A szelíd erkölcsökben semmi előhaladást nem tettek. Mit kellene hát mármost cselekedni? Vissza kell é venni a régi kemény törvényeket, vagy a mostani szelídebb törvények és azok szerinti bíráskodások helyett jobb lenne atyai módon bánni velük, vagy pedig az atyáskodást a bíráskodással egyesíteni kellene? Meggondolván, hogy még most, mikor az ifjak helytelenül nevelve kerülnek a főiskolába, sem a szabadságot nem tudják illőleg megbecsül^ ni, sem a rajtok való uralkodást békével tűrni, „nec totam libertatém, nem totam servitutem pati possunt", mint monda Tacitus a rómaiaknál. Professzor tekintetes Kerekes Ferenc úr nyomtatásban kijött s velem is közlött, tapasztaláson épült, igen jeles és figyelmet érdemlő értekezésibe még most a tanuló ifjakra nézve, szükségesnek ítéli, az atyáskodásnak a bíráskodássali összeköttetését. Én is egy értelemben vagyok a tisztelt professzor úrral, csakhogy az atyáskodást elsőnek és mindaddig folytatónak tartom, míg ezáltal az ifjú megjobbításához reménység lehet, és a bíráskodást személyválogatás nélkül, csak a nagyon elvetemedettekre szoríttatni látnám jónak. Mi módon látnám pedig alkalmasabbnak ezeket munkába venni a következendőkbe kívánom előadni: 1. Minthogy a tanuló ifjak erkölcsi romlása, kicsapongásra való hajlandósága, a tanulástól való elidegenedése, eredetét veszi rész szerént a szülei elkényeztetésen, vagy pedig az azokkal igen szigorú és renden túli kemény bánáson, rész szerént a kisebb oskolai helytelen tanításon és neveletlenségen: szükségesnek látom, hogy a tanulókat kicsinységektől fogva szoktassák a szülők és tanítók nemcsak az intés és erkölcsi szabályok megtanultatása, hanem gyakorlás által a tőlük kitelhető munkára, tisztességes maguk viselésére, az engedelmességre, szelídségre, a mások megbecsülésére, az isteni félelemre. Szoktatni kell a vidám barátságos nézésre, szelíd, nyájas, értelmes beszédre, a magát kedvel tető tisztességes viseletre, el kell többszöri megszólítás által a mord, durva nézésről, kevély, dölyfös járásról, viseletről, a vagdalózó, kötölözködő, dümmögő beszédről, a hiúságra, pajkosságra, betyároskodásra való hajlandóságról szoktatni, előadván, mily illetlen másokat tőle elidegenítő, és káros következésű szokott az ilyen hiábavaló, rossz szokás lenni. Ilyen módon az erkölcsi nevelést el kell kezdeni a szülői háznál az édesanyáknak, kiket erre már az iskolában meg kell tanítani, mert aki mit nem tud, nem taníthatja azt. Pedig még ezeddig elhanyagoltatott, kevés figyelem fordíttatván a leányok reális tudományokbeli oktatására. Folytatni kell pedig a kisebb iskolákban, hol eddig a tanítók megannyi kis tyrannusok, neveletlen nevelők voltak, szidták, ütötték-verték tudatlan tanítványocskáikat, semmi figyelmet nem fordítván azoknak szelíd, jó erkölcsű emberré való nevelésére. Míg ezt nem cselekedjük, a nagyobb tanuló ifjak erkölcstelenségeikért, durva, pajkos kicsapongásaikért.