Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

Függelék: Kis BÁLINT javaslatai a nemzeti iskolák és a Debreceni Református Kollégium reformja érdekében

KIS BÁLINT JAVASLATA A DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM REFORMJA ÜGYÉBEN, 1845 Értekezés arról, hogy a debreceni főiskolában tanuló ifjakat mi módon lehetne remélhetőleg a természetre hallgató okosság útmutatása szerént, a jelenkor szelleméhez alkalmazva, a jó erkölcsre, tisztességes magok viselésére szoktatni? A becsület és illendőség utáról való csapongásoktól megóvni? A szíves és épületes tanulásra alkalmatosokká tenni? Az erkölcstelen és tanulni nem akarókat megjobbítani? A megjobbíthatatlanokat más élet módjára igazítani? Ezen kérdésekre való felelet eleitől fogva sok gondot adott mind a főiskola oktatóinak, mind az arra felvigyázóknak, kiknek az ifjak java és az Ő általok eszközölhető társaság boldogsága szíveken feküdt. A régibb despotai bánású időkben, ezen célnak elérésére, alkalmatos eszközöknek ítéltettek: a klastrombeli szerzetesek példája szerént a Kollégiumba való bezáratás, honnan csak szerdán, szombaton délután lehetett a szabad levegőre kimenni. A nyáron kapcsos, télen rókás hosszú fekete formaruhában járás, melyre felül vették a három ujjnyi széles, földig érő ujjú, szűr gallérú tógát, mely régen zöld, újabb időben pedig fekete posztóból készült. Főrevalójuk lévén előbb a sinkó, utóbb a három szegletre felakasztott kalap. Ezen formaruhákban jártak a leckékre, a városra ebben mentek ki, sőt a Kollégium udvarára is a hosszú mente vagy dolmány nélkül kimenni nem volt szabad. A primáriusoknak, kik az újabb időkben jurátusoknak neveztettek, csaknem minden órán reájok vizitálások, utánuk való leselkedések, mit dolgoznak, tanulnak és pipáznak é, magyarul beszélnek é vagy deákul, nincsenek túlzott színű nyakravalójuk, lajbijuk, nadrágjuk. Ilyenek voltak a kemény törvények és azok szerinti szigorú bíráskodás, mely törvények szerint némelyek pénzre, éjjeli vigyázásra, korbácsos deákságra, mások a jótéteménytőli megfosztásra, mások megkövetésre, degradáltatásra, mások tömlöcre, mások ismét a Kollégiumból való kicsapatásra ítéltettek, mely utolsó így ment végbe: Szombaton a törvénykezésnek vége lévén, a professzorok a primáriusoktól kísértetve kimentek a Kollégium udvarára, a büntetést hirdető czula nevű harang meghúzatott, melyre a deákok és tanuló gyermekek az udvarra kicsődültek, a vétkes előállíttatott. Egyik professzor deák nyelven elmondotta mi bűnt tett. Például gyanús házba járt, csapszékben ivott, táncolt, éjjel a kerítést megmászta, kinn hált, lopott, verekedett, puskázott, előadta ezen bűnre alkal-