Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis Bálintönéletrajza

szetnek eddig nem ismert ajándékait testünk táplálására s orvoslására bővebb mértékben fordítani. Ezt, miután a Királyi Magyar Természettudományi Társulat rendes tagjává választattam 1846-ban, székfoglaló beszédül elkészítve a Társulatnak beadtam. Látván, hogy a főtiszteletű Superintendencia által ígért iskolai könyvek soká érkeznek, a nálunk levő alsóbb iskolák számára a keresztyén vallásból, amiket szükségesebb tudni, röviden, a gyermekek által is megérthető egyszerűséggel leírtam s a tanítóknak átadtam. Kérdésekbe és feleletekbe foglaltan leírtam az egész Erkölcsi Tudományt is, és ezeknek tanítói a tanításban néhány esztendő óta hasznukat veszik. Eleinte, hogy Szentesre kerültem, semmi külső gazdálkodásba nem avatkoztam, a földemet felibe adtam szántani; egy tehénnél s egynéhány tyúknál egyebet nem tartottam, s ekkor legjobban volt dolgom. De azután én is idősebb kollégáim példáját követvén, lovat, ökröt, juhokat szereztem; magam szántattam, vettettem, földet árendáltam; ami egyfelől bejött, másfelől a cseléd, a jószág megemésztette, s ami ezektől megmaradt, házi szükségletre és gyermekeim nevelésére, taníttatására nagyobb részt mind elment. Amiért az utánam következőknek azt javaslom, hogy minél kevesebb cselédet és jószágot tartsanak; a gazdálkodásba való avatkozás helyett a bő idő termését takarítsák meg, és előmenetelük lesz. 1800-ban szüret előtt vettem meg az ekklésia szőlejét 550 ezüst frt-on. — 1805ben meghívódtam Vésztőre prédikátornak, de gyermekeim taníttatására nézve csak itt maradtam. 1808-ban vettem meg 2000 frt-on az öreg Csó Istvántól a Kurca parton levő házamat, ennek időről-időre való építése sokba került. 1813tól fogva másutt tanuló fiaimra költök mind a mai napig. 1814-ben márc. 1-én választottak meg szavazatokkal az egyházmegye assessorává (tanácsbírájává). Szerencsém volt ezen 19. század első napjának reggelén tanítást tenni Megváltónknak ama mondásáról: „Szükség nekem annak akaratját cselekednem, aki engemet elbocsájtott", stb. Az új templomban, midőn a kis parochiális udvaron levő színből, a régi templombeli székek behordódván először tartódott istentisztelet, — én tettem tanítást arról, ami vagyon I. Sám 7:12-ben: „Mindeddig segítségül volt nekünk az Úr." Az új katedrában pedig először a Jézus Krisztusnak a Lukács 11,21-ben levő mondásáról: Boldogok, akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják azt. A muzsikában gyönyörködtem; a klavírozást (zongorázást), amit még deák koromba elkezdtem tanulni, itt- Iaktomban is gyakoroltam, mind addig, míg klavíromat fiamnak adván, azzal felhagytam. Faragcsálni is kivált nyáron a déli álom űzésére szerettem, amit egyik betegségem alkalmával az orvos tanácsolt; és ebben annyira mentem, hogy nemcsak kis székeket, kanapékat, hanem egy mesterséges kis varró asztalt is készítettem. Ilyen körülmények között, legyen hála életem fő gondviselőjének, nagy részint