Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

sokkal többen vannak olyanok, kik a vallás főbb igazságait, melyeken épül lelkük nyugodalma az életben és halálba, jól értik és azoknak hasznát is tudják venni. Azok a babonás vélekedések, melyekkel a régiek boszorkányokról, kísértetekről, hazajáró lelkekről, táltosokról, garaboncás diákokról, pénzfel vetődésről, lidércekről, csudálatos dolgokat tudtak beszélni, már a mai időben nagyrészt elenyésztek. Az álommagyarázásnak, kártyavetésnek, szerencsemondásnak csak holmi tanyán felnőtt, iskolába soha nem járt együgyűek hisznek. E korszak embereinek erkölcséről és kegyességéről a következőket lehet elmondani: Az Isten házát szorgalmatosan gyakorolták. Vasárnapokon reggel teli volt a templom. Ünnepnapokon alig fértek be. Hétköznap reggel is, kivált télen számosan felgyűltek, de már délután mind vasárnap, mind egyéb napokon kevesen gyűltek fel. Itten magukat tisztességesen viselték, még az ifjak között is ritkán akadtak, akiket templombeli magatartásukért meg kellett volna inteni. A vallás és isteni tisztelet fenntartására szolgáló adót sokan kész szívvel megadták. De voltak, akiket zaklatni kellett ennek megadásáért. Ezenkívül, aki szabad akarata szerint adott volna az ekklésiának, ezer közül is alig akadt egy. Nem volt ebben a tekintetben párja Mets Balog Sámuelnek. Sok tehetős ember tett végrendeletet, de az ekklésiáról kevés emlékezett meg. A temetéseken az atyafiak és a közelebbi szomszédok megjelentek, de sokszor nem részvétből, hanem csak kíváncsiságból. Az iskolákat megbecsülték, de a tudományokban való növekedés nevezetes dolognak nem tartódott. A tehetősebb családok tagjai közül is alig volt 5—6 tanulásra szánt gyermek. Mihelyt 10—12 éves lett, akármilyen eszes volt is, vagy mesterségre, vagy paraszti munkára adták gyermekeiket; a szülők a gyermekeik vizsgáinak meghallgatására is ritkán jelentek meg. A lelkipásztorok és tanítóik iránt tisztelettel viseltettek. Elöljáróikat becsülték és engedelmeskedtek irántuk aszerint, amint tőlük féltek, vagy tőlük valami hasznot vagy segítséget reméltek. Az elöljáróik iránti engedetlenségnek is volt azonban példája. Közelegvén az 1815-i november elseje, a bíróválasztás évente szokásos napja. Szépe János, Szépe Pál, Nagy György, Török Miklós, Csák Ferenc a római katolikus esküdtnél összebeszéltek, hogy a régi esküdteket ne válasszák újra. Elérkezvén a bíróválasztás napja, a vármegyének a városházára felment tisztjei Tóth Istvánt többek között bíróságra jelölték. Ő azonban kijelentette a megbeszélés alapján, hogy a régi esküdtekkel nem szolgál, inkább kész mindenről lemondani. Erre a megyei és uradalmi tisztek mást jelöltek, de a népnek egyik sem tetszett, nem szavaztak, hanem széjjel oszlottak. így telt el az egész tél. Akit az illetékesek bírónak jelöltek, azt a nép nem akarta. Akit a nép akart volna, azt az illetékesek nem jelölték. Végre megengedték a népnek, hogy válasszanak, akit akarnak. 1816. március 10-én összegyűlt a nép a város udvarán. Bírónak választották Borbás Mihályt, egy egyszerű, jó, szelíd, de bírónak nem alkalmatos embert. Felmentek vele