Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

nél. Az Szentesről elrendelte káplánnak Szegedre; onnan került Padinai plebánusnak a Bánátba. Ott, miután a gazdasszonyától 3 lányai születtek, a mértéktelen pálinkaital miatt idő előtt megholt. Emlékezetét mind a katolikusok, mind a reformátusok előtt gyalázatossá tette. A Szentesen tartott mérget és ürmöt tartalmazó beszéd sok kárt tett mind a mieinknek, mind a katolikusoknak egymás iránt való jóindulatában; ennek maradványa megvan ma is sokak szívében. — A békesség és szeretet fejedelmének a Jézus Krisztusnak követője-é az ilyen tanító? Ezen indulatnak szüleménye volt mostanában az István-király napi üldözése a mezei munkásoknak. Hazánk törvényei megengedik a protestánsoknak a mezei munkát a katolikusok ünnepein. Tudván ezt a mieink, dolgozgattak István király napján. Azonban a vármegye comisszáriusa: ns Halász János, kinek kötelessége volna a gonosztevőknek megzabolázása, nem a jámbor munkásoknak üldözése, amint mondotta: vármegyénk helybeli főbírájának tudta és akarata szerint még az ünnep előtt való este kiment a Királysági tanyákra és azokat, akik dolgoztak, nagy istenkáromlással és fenyegetéssel eltiltotta a munkától. A Székely Ferenc fiát, aki a boglyán volt, midőn parancsolatjára egyszerre le nem szállott, lelövéssel fenyegette és mikor lejött, kegyetlenül megverette — ezt a tekintetes vármegyének bepanaszoltuk. Az lett rá a határozat, hogy a komisszárius a vármegye színe előtt feddődjön meg és kapjon parancsot rá, hogy többet eféle törvénytelenséget ne cselekedjen. Ehhez a történethez hasonló a még most is folyó zászlós per. Mind az ország törvényei, mind a céhek szabályai felszabadítják a protestáns mesterembereket a katolikus vallási ceremóniák teljesítésétől és az érte való minden adózástól. A céhek szabályai tartalmazzák: hogy a katolikus mesteremberek tartoznak az Űrnapi körmeneten egy ember által vihető tulajdon zászlójuk alatt megjelenni. Azonban a szentesi katolikus asztalosok (mert ők indították a pert, ők tudják kinek az indításából) azt kívánták a protestáns asztalosoktól, akik háromszor annyian voltak mint ők, hogy a céh közös kasszájából készüljön nekik zászló, amellyel a körmenetre elmenjenek. A protestáns asztalosok nem járultak hozzá. A vármegyére került a dolog. A vármegye azt a határozatot hozta, hogy a katolikusok készítsenek a maguk pénzéből olyan zászlót, amellyel a körmenetre elmehetnek. Folyamodtak a helytartó tanácshoz. Ez azt parancsolta, hogy a közös kasszából készüljöb a zászló. A vármegye aztán ennek a megvalósítását sürgette, tömlöccel fenyegetve az engedetleneket. A pör a királyi táblára került, ez sem nem parancsolta, sem nem tilalmazta a zászló készítését, hanem bűnösöknek nyilvánította azokat a mesterembereket, akik a helytartó tanács parancsolatjának nem engedelmeskedtek. Már úgy látszott, hogy elül ez a per, amikor valakinek az indításából megint a vármegyére folyamodtak a mesteremberek. Az alispán Babartzy Imre az egész pert a helytartó tanácsra küldeni tartotta jónak. Újra az lett a határozata, hogy mivel a zászló nemcsak vallásbeli, hanem polgári ceremóniára