Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

Tizenegyedik rész AZ EKKLÉSIA ÁLLAPOTA MIND POLGÁRI, MIND ERKÖLCSI TEKINTETBEN A XIX. század első negyede a mi ekklésiánkra nézve békességnek és jó előmenetelnek ideje volt. Hogy kik voltak az isteni gondviselés kezében ennek elősegítő eszközei, előbb láttuk. Voltak ugyan bántódásaink ebben az időben is, de ezek a régiekhez hasonlítva csekélyeknek tarthatók. Mélyebben meggyökerezett némely katolikus atyánkfiai szívében a vallásbéli gyűlölség, mintsem azt az isteni és fejedelmi parancsolatok egészen elnyomhatták volna. Ennek példáját adta a vármegyének Szekér nevű orvosa. Midőn megtudta, hogy mi semmiféle bábáknak meg nem engedjük kisdedeink megkeresztelését, tudatlanságból-e vagy rosszindulatból, feljelentette ezt a vármegyére, és ezért Szálai Pál prédikátort odaidézték. Ő előadta vallásunknak efelől való értelmezését; a megyéről felterjesztették a helytartó tanácsra. Onnan a király elé került, aki ezt véleménynyilvánítás végett a bécsi református egyháztanácsnak áttette. Ennek az egyháztanácsnak tagja volt Vitéz József protestáns egyházi ügyvivő, és velünk nyomtatásban közölt álláspontjuk a következőképpen hangzott ezután: A református bábák a katolikus kisdedet, ha katolikus ember, vagy asszony nem volna jelen megkeresztelhetik; ha pedig van jelen katolikus személy, azt tanítsák meg, hogyan keresztelje meg a kisdedet és az vigye véghez; De a református kisdedeket se katolikus, se református bábák meg ne kereszteljék, minthogy a reformátusok azt hiszik, hogy a kisdedek keresztelés nélkül idvezülnek a szülők hite alapján. Dísztelen példáját adta a vallásbeli gyűlölségnek egy Korniss nevű katolikus káplán. Mikor velünk volt, barátságos és megvilágosodott gondolkodású embernek mutatta magát. Azonban 1803-ban Űrnapján a piacon egy igen goromba mocskolódó beszédet tartott; talán olyan gondolattal, hogy ő ezáltal magát érdemesíttetni akarja a feljebb való emeltetésre. Hogy ő valami különös prédikációt fog ezen a nagy ünnepen mondani, azt előre hirdette. Nekünk is tudtunkra esett. Elmentünk hát a kollégámmal, Gyarmati Ferenc lelkésztársammal Őtet meghallgatni a városházába. Itt tenta és papiros lévén jelen egy darab papirost előveszek, hogy beszédjének a kivonatát feljegyezzem. Azonban igen halkan és megszaggatva beszélt, beszédének nagy részét egészen leírtam. — Ezt az ostoba, gaz erkölcsöt mutató, szemtelen mocskolódást, melyben a többek között a mieinket ökrökhöz, szamarakhoz hasonlította és kárhozatra méltóknak ítélte — elküldtük az egyházmegyére, azaz egyházkerületre. Az egyházkerület bevádolta Kornisst a váci püspök-