Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

lett Adamovich Antal, aki a törvényes fogásokat csak tapasztalásból tudta, iskolában azt nem tanulta, minthogy még csak gimnáziumi osztályokat végzett, de természetes, jó eszű, az emberekkel bánni tudó, becsületes, jó ember volt. Ezután következett Kókay Ferenc, kényére nevelt, felnőtt korban is makrancos gyermek, aki szeleskedése miatt az illendőság határát sokszor általlépte s az ártatlant is méltatlansággal illette; a hivatalára tartozó tudományokat értette, vallásához szokásból ragaszkodott, de kártyás, pipás, éjszakázó volt, ami miatt sokaknak tetszésére ifjúságában, de azért kopaszon halt meg. Minden gyarlóságai mellett is mihozzánk és ekklésiánkhoz is jó indulattal viseltetett. Követte őt Müller Ignác, tanult, törvénytudó, okos beszédű, hivatalában hűséges, hajlott korában is ifjúi csinosságot és elevenséget megtartó volt. Vidám, nyájas magaviselkedésével, arcának férfias vonásait is kedvessé tette. Noha a közrenden lévőket látszólag kevésre becsülte, mindazáltal, hogy benne könyörülő, szelíd lélek lakik, azt sokszor szembetűnővé tette a hibázok iránt is. Mindezen említett szolgabírák mellett rendes „esküdt" volt Ns Kamotsai Sándor, aki huzamos katonaságában mindenféle vallásúakkal való társalkodáshoz hozzászokott, minden kényesség nélkül való barátságos, jó öreg magyar volt, s mindenkor jó volt mihozzánk is. A Földes Uraság és tisztjei is sok jóval viseltettek a mi ekklésiánkhoz. E század elején néhai méltóságos Gróf Károlyi Antal özvegye Báró Haruckern Joséfa mint atyjáról maradt örökséget bírta és kormányozta Szentest, kegyes özvegyhez illő kímélettel. Meghalván 1803-ban, átvette ezt a fia: Károlyi József, kihez midőn elmenvén, ajánlottam atyai indulatába városunkat és ekklésiánkat, ezt a választ mondta: legyenek jó fiúk és én jó atya leszek. — Nem volt semmi rosszal ekklésiánkhoz. — Ő fiatal korában halt meg, amikor még a kedvére volt nevelésnek s az emberi sors nem ismerésének jelei látszottak rajta. Özvegyét: Gróf Waldstein Erzsébetet elvette Gr. Keglevits Ágoston s lett mind a három árván maradt gróf fiaknak: Istvánnak, Lajosnak és Györgynek gyámja, mind az egész uradalom direktora; ő is hamar halván el feleségével együtt, — gyámuk lett a megholt grófné testvére: Gr. Waldstein Emánuel. Ő volt a jószágigazgató, míg a gróf fiúk meg nem osztoztak. Ezen méltóságos grófoknak s gyámjaiknak idejében épültek: templomunk, iskoláink. Ezekre ugyan semmi segítséget nem adtak, de az ezekhez megkívánt tégla égetéséhez való jussáért semmi fizetést tőlünk nem vettek, a járulékos költséget is elengedték. Hogy az urbárium behozásától fogva ez egész ekklésiának nem volt több egy sessio [jobbágytelek] földjénél, annak is az az oka, hogy ekklésiánk nem kért többet, — mert mihelyt 1812-ben a kántornak és a másik prédikátornak kértek egy-egy sessio földet, legott meg is adták. Itt való tiszttartója volt az uraságnak a század elején nemzetes Halász József néhai szentesi községi jegyző, utána Halász József, a fia; egy csinos, tudományokban gyönyörködő, hivatalát tekintéllyel tartó, szép ember. Ennek az idejében vevŐ-