Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

dött el néhány colonustól [jobbágytól] a Szentlászlói osztás [praedium], más földek adódván nekik, melyekkek ők teljességgel meg nem elégedtek. Ekkor cserélődött fel Bökény a Bűsérrel. Ennek idejében tevődött az a teher a város lakóira, hogy minden sessio után vágjanak a városnak Pascuum [legelő] helyett adott rétjén a lakosok 40 kéve nádat az uraságnak, ha pedig nem lesz nád, adjanak 40 dénárt. — Gróf Waldstein hivatalából elbocsátotta, de később revizornak ismét alkalmazta. Utána lett tiszttartó Praznovszki József, jeles jó ember. Ennek az idejében osztottak sok új házhelyet a Temető utcában [Deák Ferenc utca 1990-ben] és a Vásár utcában. Vádolták, hogy sok ajándékot felszedett a házhelyet igénylőktől, de ő ebből a vádból kimentette magát. Elköltözött Budapestre. Helyébe következett ns. Babótsai Pál, — hivatalát hűségesen folytató, a lakosokkal becsületesen bánó, sem a városnak, sem az ekklésiának kárára nem igyekező, szelíd, jóféle ember. Az uradalmi többi tiszt között nevezetes volt: nemes Pokomándi János, aki soká viselte az uradalmi takszaszedő tisztségét. Alacsony, vastag, jókedvű, tudományokban nem gyönyörködő, szorgalmatos templombajáró, szorosan böjtölő volt. Neheztelt a mieinkre is, mikor látta, hogy nagypénteken is húst vitetnek némelyek a mészárszékből; kutyákhoz hasonlította az ilyeneket. Ha módja lett volna benne, úgy látszik, ez az úr legtöbbet alkalmatlankodott volna hitsorsosainknak, noha minden leányát a mi iskolánkban taníttatta. Nevezetes volt ns. Fodor Imre uradalmi exaktor [végrehajtó]. Középmagas, szökés, kékszemű, himlőhelyes, de mégis kellemes ábrázatú. Sok nyelvet értő, tudományokban jártas, tűzeszű, kellemetes beszédű, vidám társalkodású, kevélység nélkül való, drága emlékezetű, jó ember. Elment nyáron Károlyba, az ottani uradalmi tisztek számadásának az ellenőrzésére; rosszul lett, hánytatót vett be, rá hideg vizet ivott, meghalt életének és reménységének közepiben. Feltett célja volt neki, hogyha az ifjú grófok a gyámság alól kikerülnek, elibük fogja terjeszteni, mennyivel hasznosabb lenne mind az uraságnak, mind a jobbágyoknak, ha a városokat Szentest, Vásárhelyt, Csongrádot kiadnák magának a városnak haszonbérbe. De ő elhalt s ki lesz az, aki ezt a húrt még megpendíti? Nevezetes volt még a számtartó, Kritsfalusi János, derék, tanult, világosodott lelkű, jó ember. Azután az ispán Sulyok Ignácz, egy szép, szőke, kellemes magaviseletű, magyar, ifjú ember, világosodott jó szívébe a vallásbeli idegenkedésnek az árnyéka sem férhetett; szerette hitsorsosait, de úgy szerette a mieinket is; becsülettel viseltetett mindenkihez, kevély, goromba szóval nem illetett senkit. Az uraság javát a jobbágyok javával, békességével úgy össze tudta illeszteni, hogy őt mind az uraság, mind a nép szerette. Szép példája egy uradalmi tisztnek. A város külső elöljárói, kik egymásután az egyház gondnokai is lettek, ennek az ekklésiának szives jóakarói, építői, jól tevői voltak. Ilyenek voltak a jegyzők [nótáriusok] is. Közöttük a század elején első volt N. Szabó Sándor. Felesége volt