Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

telenséget nem követett el hitsorsosainkon. ő kevés időre az éjszakai ágyban való olvasás miatt megvakult, azután elméjében is megháborodott. Egerbe vitték és ott meghalt. Kántor volt ezidőben a víg lelkű öreg Huszka Mihály, 50 esztendeig viselvén e hivatalt Szentesen. Szeretetre méltó, becsületes, jó keresztyén volt. 90 esztendős korában halt meg, akkorára elfogyott a hangja. A görög nem egyesült ekklésiának papja volt tiszt. Pópa György; mind a régibb, mind az újabb görög nyelvben jártas, tanult, jó fajta ember, aki az általa megintődött hallgatóitól hivatalából kitudódván ment Tokajba, ahol felesége s leánya elhalván, — visszajött ide és lett iskolai tanító. Sokszor szenvedett a gyomorgyörcsbe, mely miatt sokszor elájult és olyan volt, mint a halott. Magánosan lakván az iskolában, megmondta barátainak, hogyha ő az ablakon kilő, menjenek segítségére. Egy éjjel későn menvén haza Hadzsi Jánostól, rosszul lett, lőtt, hallották is a lövést, de nem is gondolván, hogy ő lehetett, reggel az ágyban halva találtatott. Még 48 óra múlva is piros volt és a tagjai meg nem merevedtek. Eltemették azon kételkedések között, hogy talán meg nem halt valósággal. Akkor éjjel a templom mellett levő kriptácskából, melybe eltemették, a görög harangozó hallott valamilyen tompa kiáltást, de ő azt kísértetnek vélvén, nem adott hírt sekinek. így végezte pályafutását a jó Pópa György, aki életében sok jó barátságot tanúsított. Ő készített nekünk hálót, megtanítván a kántorunkat, Kása Mihályt a vele való bánásra. Nyári időben vele együtt ezáltal magunknak sok ártatlan mulatságot szereztünk. Az ő utána jövő görög papokkal sem volt ekklésiánknak soha semmi baja. Legtöbb alkalmatlanságot okozták az evangélikus atyánkfiai, az orosházi prédikátoruk, Simonyidesz János és a helybeli Pekarik Pál eszközlése által, aki varga mester volt, mindaddig, amíg tőlünk el nem váltak külön gyülekezetté szervezkedvén. Vármegyénk főispánja volt gróf Brunszvick József, aki alacsony, sovány, szőke, tudományokat kedvelő, szelíd, alázatos, királyunk előtt nagy kedvesságben levő áldott férfiú volt. Utána következett herceg Grassalkovits Antal, aki sem a tudományokon, sem az ország dolgain nem sokat törte az eszét. Bécsben, de leginkább Olaszországban töltötte és múlatta idejét. Alispán volt: tekintetes Horgosi Kárász Imre, tekintetes Babarczy Imre, egy kedves magaviseletű, tanult, igazgatásra termett, jószívű férfiú. Azután lett ifjú Horgosi Kárász Miklós. Őt felváltotta az a barátságos, jó ember, tekintetes Adamovics Mátyás, kinek halála után ismét elvállalta e hivatalt nagyságos Babarczy Imre királyi tanácsos. Az említettek mindnyájan jó indulatot mutattak irántunk és ekklésiánk iránt. Helybeli szolgabírák voltak: tekintetes Beliczay Pál, alacsony, sovány, fájós szemű, a naturalistákhoz húzó, vallás ceremóniát kevésre becsülő, tanult, jó ügyvédember, aki hosszas betegeskedés után utolsó kenet nélkül holt meg. Utódja