Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

ban mind a srófok, mind a foglaló vasak hiábavaló vékony vasak voltak, elgörbültek, elszakadoztak. Amiből a tanulság: nem jó közönséges épületre általában alkudni, vagy ha így tevődik az alku, mindjárt akkor kell rendelni 3—4 ahhoz értő embert, akik felelősség terhe alatt kötelesek legyenek, hogy az alku és kötés szerint helyesen vitessen végbe a munka, arra jó lélekkel vigyázni; ami még nálunk nem volt, hanem a felvigyázás bízatott egészen a kurátorra, aki ha nem értett a dologhoz, vagy rest gondatlan volt, úgy dolgoztak a mesteremberek, amint akarták, és sokszor sok kárt okoztak az ekklésiának, amiképpen cselekedett is mind a kőmíves, mind az ács. Ezek szerint már 1808 tavaszán a már lerakott fundamentom felszedődött, és az új templom fundamentuma megásódott. A fundamentom elsőbb köveit letettük ez 1808. esztendei július 6-án, és még ezen a nyáron s őszön felrakódott 4 ölnyire. Itt megjegyzést érdemel, hogy a napkeleti déli szegletnél azon a tájon, ahol a karzat ablaka van, volt hajdan a város aklánál levő kut, ezt behányták, mikor ott lett a templom helye, de dudvával, földdel. Ásták itt a fundamentumot jó 2 ölnyire, de jó földre nem találhattak, félbehagyta hát az ásást a mester és azt mondta, hogy ide kettős bolthajtást tetet és meg fog állni. Úgy cselekedett, de hogy hibázott, mutatta a következmény. — Másik hibája volt a kőmíves mesternek, hogy az új templom falát a torony oldalába bele vagdaltatta, és a tornyon levő párkányokat meghagyta. A templom fala ülepedett, a toronyé nem, ennélfogva a templom fala, későbben a bolthajtás megrepedezett, hogy az alsó karzat bolthajtásait le kellett szedni és helyettük másokat kellett rakni. — Eleget mondottam mind a mesternek, mind az elöljáróknak, hogy a templom falát nem kellene a torony falába bevagdalni, hanem csak egyenesen mellé rakni, hogy szabadon, akadály nélkül ülepedhessen, de a kőmíves azt mondta, hogy ez az építés szabálya ellen volna, az elöljárók pedig, s a kollégám is azt mondták, hogy ezt a mesternek jobban kell tudni, mint nekünk, hogy kell építeni. Azonban ezek a kapcsok a fal lejjebb szállásakor kiszakadoztak, a párkányok letöredeztek, mégpedig úgy, hogy a falat is sok helyen keresztül szakították, és kivált a déli oldalon a toronytól egy tenyérnyire elfeszítették. Felrakódván ilyen módon ez a darab fal, a következett télen arra határozta magát az elöljáróság, hogy ne csak fele, hanem egészen építődjön újonnan a templom. Ennélfogva 1809 tavaszán az északi fundamentom egészen lerakódott, de nem mésszel, csementtel, hanem csak sárgaföldből készült habarccsal, azt állítván Fischer, hogy ez így is jó lesz. Kalkulálván az egész templom építéséből veendő haszonra. Azonban az 1816-iki nagy árvíz megmutatta, hogy ez se volt jó. Ebben az esztendőben ennél több nem építtetett, mert a francia tábor egész Győrig nyomulván bizonytalan volt, hogy tovább is nem jönnek-e, amit ha cselekedtek volna, a sok hajtogatás, s más, háborúakkal együtt járó bajok miatt félbe kellett