Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

alá tettük, az akkori ekklésiai elöljárók nevét a másik oldalára felmetszetvén, hogy ebben az új templomban szolgáljon bizonyságul arra, hogy ezt Isten segítségével reformvallást követők készítették. Mind a két végibe a templomnak karzatok voltak építve 4—4 oszlopra, melyek cifrára kifaragott tölgyfából voltak. A könyöklő esztergába metszett, kék, sárga, veres színre festett oszlopocskákon állott, melyek között 6 hüvelyknyi közök voltak. Az oszlopok közei bolthajtás-formára ki voltak deszkázva. — A napkeleti karban énekelt a kántor, oda jártak a rektor, a preceptorok és iskolás gyermekek. A kántor pulpitusán [emelvényén] volt halhéjból készült ezüstös fogantyújú kottázó [ütemező] pálca, de amelynek ő soha hasznát nem vette [feltehetően azért, mert kiegyenlített ritmusban énekeltek]. A napnyugati karzatra jártak a mesterlegények és más fiatalok. A Cathedra [szószék] fából volt, 8 szegletes, olyan forma állású, mint egy öblös aljú fazék; meg volt festve kékes-fehéres márvány színre, a hársfából kifaragott kiálló szőlőfürtök arannyal, a levelei és más cifrái ezüsttel felékesítődtek, a felette levő korona is 8 szegletes volt, girbe-gurba magas tetővel, melyből aranyos napraforgó virágok nyúltak ki. A tetején volt egy kiterjesztett szárnyú, orrát mellébe vágó gazdagon megaranyozott pelikán madár, olyanforma, mint egy jó nagy tyúk — előtte álló 3 kisfiával. Ez a szószék mindenestől a sámsoni ekklésiácskának ajándékoztatott. A prédikátorok széke a szószék alatt volt, ezen szék háta mögött volt a lépcső a fal mellett. A széknek teteje volt, melynek homlokzatára ez volt írva: I. Pét V. R. v. 2: „Legeltessétek az Istennek seregét, mely a ti gondviseléstek alatt vagyon, gondot viselvén arról nem kényszerítésből, hanem örömest." — Az úrasztala fenyőfából volt. Az alja ládaformán be volt deszkázva, a 4 szegleten egy-egy esztergályozott oszlop, sötétzöld színre volt festve, valamint az asztal körül levő 4 szegleten alkotott kerítés is, melynek oszlopocskái a karzatokéval megegyeztek. Az asztal be volt terítve vastag, cifra, veres szőr-bársony szőnyeggel. A templom közepén hosszára is, keresztül is az ajtók irányában utak voltak hagyva olyan szélesre, hogy azon 3 ember egymás mellett elmehetett. — A napkeleti részen a déli ajtó mellett volt a szószék, előtte volt az úrasztala a körülötte levő kerítéssel együtt; ez előtt volt innét a bírák széke egész a falig, a többi részt a férfiak székei foglalták el. A napnyugati részen voltak az asszonyok székei, a székek mind a két oldalról a falig voltak, és csak a templom közepén levő végükön lehetett ki- és bejárni. A székek [padok] végei zöldre voltak festve, a felső végük kontyos sasfőt ábrázolt. A padlózat nemigen válogatott közönséges téglából készült. Az alatt volt a régi templom omladéka, az alatt ismét a hamu, szén. Az alatt ismét az első templom tégla alapja, az alatt a trágyás és mocsáros föld. Hyen módon a mi templomunk földje ismertetőjeleket szolgáltat arra, milyen hely volt ez hajdan és a rajta volt épületek minemű viszontagságokon mentek át. — E templomtól 4 ölnyi távolságra volt a torony; a fala magassága volt 12 öl,