Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

a teteje 5 öl. Ez csinosabban volt építve, mint a templom, mint ezt most is lehet látni. Óra nem volt ebben a toronyban, hanem a katolikusok tornyában. A torony felső részében laktak a strázsák vagy bakterek, kik egyszersmind harangozok is voltak. Az ő lakóhelyük volt ott, ahol most a kerek ablak van az óraházon. Mind a 4 oldalról volt ajtó e kerek ablakoknál, az ajtók előtt voltak kemény kőre épített vasrostélyos állások, ahonnan naphosszat figyeltek. Este 9 órán kezdvén, reggeli 4 óráig minden óranegyedet megkiáltottak ilyenformán: „Kilencet ütött az óra. Tízre egyfertály." Ez a kiáltás az éjjeli csendességben kivált, mikor olyan kétségbeesett forma, rossz hangú kiáltók voltak, mint az öreg sánta Vecseri — igen dísztelenül hallott. Az éjjel 12 órát nem kiáltották meg félvén, hogy az ördög leveti őket. — Ahol most a négyszegletes ablakok vannak, ott voltak a harangok. A torony teteje veres fenyő volt, mind a fája, mind a zsindelye, melynek a fái nagy részint az új toronytetőn alkalmaztatódtak. Mind a gombja, mind a tetején levő csillag veres rézből volt. Megvoltak aranyozva, de csak olajos festékkel. Már 1801-ben nem látszott rajtuk semmi arany. A gombot, csillagot a tápiószeleiek vették meg 47 Ft-on. Az 1761-től 1801-ig állott templom képe mellékelve (12. sz. kép.). Az előbb ismert templomnak a gyülekezethez képest szűk voltát már régtől fogva tapasztalta az eklézsia. Ünnepnapokon és vasárnapokon is aki a templomban helyet akart találni, már egy órával az istentisztelet előtt feljött a templomba, és várta az ajtók kinyitását. Mikor a csengetés elkezdődött, már tele volt a templom sokan visszamentek, állani sem férvén meg a templomban. Azonban a templom zsindelye megrongyollott, a mennyezettartó gerendákat a szú és a becsorgó eső sok helyen megrontotta, szükséges volt az igazítás, de szükséges volt a nagyobbítás is. Ettől nem is irtóztak a lakosok, mert bankópénz volt elég, akármit eladtak, jó pénzt adtak érte. Csakhogy abban soká tudtak az elöljárók a néppel megegyezni, miképpen kellene ezen közkívánságnak eleget enni. Némelyek úgy gondolkoztak, hogy ezt a régi templomot kellene reparálni, és egy másik templomot kellene építeni a felső csapszék dombjára, de mások meggondolván a két templommal együttjáró terheknek szaporodását, új fundusoknak és épületeknek megszerzését, abban állapodtak meg, hogy csak a régi templomot kell a toronyig kitoldani, és azután egészen új tető alá venni, a ceglédiek példája szerint, és ebben megnyugodott az ekklésiai elöljáróság is. Által hivatott tehát kecskeméti kőmíves mester: Fischer Ágoston, aki kevéssel ezelőtt építtette az öcsödi, tárcsái, és vásárhelyi templomokat, a gyomai templom pedig keze alatt munkában volt. Ő megértvén az ekklésiának szándékát, nem hagyta azt helyben, mert így igen hosszú, keskeny, formátlan lenne a templom. Azt tanácsolta tehát, hogy ha akarják toldani a templomot, úgy intézzék, hogy idővel könnyű módon lehessen ahhoz építeni, és akkor azután egy alkalmas, jól beosztott egész templom lehessen belőle, különben ő a kitoldást mint mester-